Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Seresné Szegőfi Anna: Borsod vármegye főispáni helytartójának iratai (1861-1865)
mellett szól érvként az, hogy Egressy József már el is hagyta hivatalát, arnikor u helytartóság január 31-én leiratban figyelmeztette a főispánt az or, 9 szagban elharapódzott hírlapi szokásról. A leirat szerint a hírlapokban és közlönyökben "különös buzgalommal" teszik közzé a tisztviselők kinevezését és lemondását. Ennek a buzgalomnak nincs egyéb célja, mint "a kormány elleni tüntetés, a szolgálatot vállalt tisztviselők elrettentése s általában a kedélyek folytonos izgatottságban tartása." A főispánt arra utasítja a helytartóság, hogy az ilyen hirdetéseket, az elkobzással fenyegetőzve, tiltsa be. Az iratok keltezése bizonyítja, hogy a figyelmeztetés elkésett. A tisztviselői kinevezések és lemondások közlése mellett a hírlapokban megindult egy másik akció is, amely az új tisztviselők ellen irányult. Erről a mozgalomról is a helytartóság figyelmeztető leiratából szerezhetünk tudomást.^ A sajtóban az a szokás terjedt el, hogy ha személyekről bármilyen formában szó esett, a név mellé, mintegy állandó jelzőként, feltüntették, hogy "alkotmányos" bizottsági tag, vagy "alkotmányos tisztviselő". A helytartóság úgy látta, hogy ezzel a működő törvényes igazgatás és a hivatalban lévő tisztviselők hitelét rontják. Az utasítás ez esetben is büntetésül a lapok betiltását mondta ki. A hivatalba lépő tisztviselők és az egész hivatali apparátus ellen irányuló hangulat hátterében a királyi biztos véleménye szerint a volt főispán, Vay Lajos állt,1* A helytartósághoz küldött jelentéséhez Máriássy úgy jellemezte Vayt, hogy tele van forradalmi gondolatokkal, nagy a népszerűsége, így módja van mindenkit a hivatalokkal és a hivatalvállalással szembeni várakozó álláspontra rábírni. Máriássy szerint a .volt főispán elveit követi a megye intelligenciája, sőt magatartása irányadónak számít az egész Tisza- vidék birtokossága körében. A volt főispán állandó megfigyelése napirenden is maradt. így kerülhetett sor arra, hogy 1864-ben, a borsodi inség idején, amikor Vay irányította „ , „ , , , . 12 a segélyakciót, a miskolci foszolgabiro feljelentette a királyi biztoshoz. "Magány utón úgy értesültem - írja - hogy az Abauj megyei mükedvellők által Kassán rendezett előadásokból a Borsod megyei inségeskedők segélyezésére mint egy 400 ft. Méltóságos Báró Vay Lajos Úrhoz származtatott légyen által." A feljelentés külzetén a királyi biztostól származó megjegyzés nincs, de egyébként sűrűsödnek az arra vonatkozó utasításai, hogy jelentsék, kiknek és mennyi segélyt osztottak ki; nyílván szerette volna hűtlen kezelésen, vagy legalább is némi szabálytalanságon kapni Vayt, - eredménytelenül. A nehézségek ellenére a királyi biztos 1862. január 30-án délelőtt 9 ó, „ . , .. . „ „ „ 13 rara kitűzte az ünnepélyes alakuló ulest, a tisztviselők hivatalba iktatását. A nevezetes esemény fényének emelése érdekében a minorita rend főnöké439
