Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
alakult rendezési gyakorlatnak. Ugyanis az ömlesztve bekerült megyei és egyházközségi levéltárak feldolgozását nagyon megnehezítette az iratok minőségi eltérése, mivel nem rendelkeztek irattári szabályzattal. Számításba vehetjük azt is, hogy ekkor még nem készült olyan országos egyházi szabályrendelet, amely egységessé tette volna ezek iratképzését. Ezért a "Megjegyzések" úttörő szerepet töltöttek be nemcsak a liszáninneni kerület, hanem a Magyarországi Református Egyház életében is. Végül kitekintéssel kell lennünk az 1958/45. sz. kormányrendeletre, amely irányt adott bizonyos kérdésekben. Pontosnak tartja - többek között - a selejtezést. A már említett 1957-es javaslatában megelőzi az 1958/45. számú kormányrendeletei, ugyanis ÍO évben állapítja meg a levéltárivá érés idejét. A jelen, 1959-es tervezetében többet foglalkozik a selejtezéssel. Megállapítja, hogy a selejtezésben a "hivatali érdek és a forrásérték szempontja nem mindig azonos, sőt ritka esetben azonos.Megnyugtató megoldást abban lát, hogy a hivatalok egyáltalán ne selejtezzenek! Elvégzi majd a levéltáros. A levéltárnak ebben a periódusában újult erővel indult meg a levéltári közművelődés munkája. Dr. Ujszászy Kálmán gyűjteményi felügyelő vezetésével és szervezésével a Gyűjtemények évente különböző kiállításokat rendezett, amiben a levéltár mindig közreműködött, dokumentumok kölcsönzésével éppúgy, mint a levéltáros részéről szakmai tanácsokkal. A levéltár maga is szervezett önálló kiállítást 1959-ben, a zempléni egyházmegye 400 éves fennállása alkalmából. A közművelődés területére sorolhatjuk azokat a tájékoztatásokat, amiket Román Já nos adott elő az itt őrzött anyag feldolgozásáról és kutathatóságáról a lelkipásztorok előtt. A levéltár közművelődési életének fontos része volt Román János tudományos munkássága. Tovább folytatta Marton János által megkezdett iskola-, egyház-, és helytörténeti források feltárását és közzétételét. Az Egyháztörténet hasábjain Gulyás József által megkezdett kollégiumi diáknévsort 1672- 187 tói 1678-ig közölte le. 1957-ben elkészítette a borsodi egyházmegye legrégebbi protokollumának publikációira szánt másolatát, 1960-ban összeállította Debreceni Ember Pál hagyatékának ismertetését ÍOO oldalon a Történettudományi Intézet megbízásából. 1964-ben jelent meg "A sárospataki szőlőművelés történetének 16-17-ik századi forrásai a mezővárosi protokollumok- ban" (Sárospatak, 1964. 227. p.) és egy másik hézagpótló forrásszöveg közleménye 1965-ben a "Források és regeszták Sárospatak településtörténetéhez a 16-18. századi mezővárosi protokollumokban" (Sárospatak, 1965. 317. p.). Ezeken kívül még számos publikációja, önálló kiadványa és cikke látott napvilágot. 461
