Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
töl a használatig, de már a levéltárivá érés idejét, és a bekerülés rendjét nem határozza meg! Ugyancsak kimaradt annak meghatározása, hogy milyen dokumentum minősíthető levéltári anyagnak, és ezt ki állapítja meg!-mindezekre Román János felhívta az illetékesek figyelmét. A szabályrendelet valójában a már meglévő gyakorlatot hagyta jóvá. A sárospataki levéltár az egyházi szervektől átvett iratok levéltárivá érésének határát 5 évben határozta meg, erről említést sem tett a rendelet! , 172 1953-tól a levéltár gyűjtőmunkája három irányba fejlődött: l/ Átvette és elhelyezte a tiszáninneni kerület leadásra esedékes irattári anyagát. A még kinnt lévő abaúji egyházmegye levéltárát 1955-ben sikerült behozni. Eközben a levéltáros állandóan figyelemmel kísérte az ún. veszélyeztetett egyházközségek levéltári anyagát. Közöttük megkülönböztetett figyelmet fordított Román János a nagy történeti értékkel bíró hegyaljai egy-_ házközségek archívumai felé. 1955 nyarán többször szállt ki és tartolt vizsgálatot Bodrogolasziban, Olasziiszkán, Tokajban, majd Sárospatakon, Sá toraljaújhelyben, Vámosújfaluban és Mádon. A tapasztalata: "A vizsgálat eredménye ... elszomorító volt, mind az iratanyag elhelyezését, mind kezelését, _ , , ^ „ 173 mind a kutatás szamara hozzáferhetetlen, rendezetlen állapotát illetőleg." Mindenütt részletes útbaigazítást adott a rendezés menetét illetőleg és azt meg is kezdte. Az ellenőrzéstől eltelt három hónap múltán sem történt semmi. Ezért javasolta ezeknek az iratanyagoknak kerületi levéltárba való beszállítását. A levéltár gyűjtőterületén a legtöbb baj az egyházközségi levéltárakkal akadt. A lelkipásztorok keveset törődtek a levéttárak rendbentartásával, holott "... én magam is a lehető legnagyobb körültekintéssel igyekszem eljárni ezekben az ügyekben, igazán szép szóval igyekeztem jobb belátásra bírni „ , , , 174 az illető lelkipásztorokat." - írja Roman Janos. Problémát jelentett, hogy a letétbe helyezéshez az esperes által jóvága- gyott presbiteri határozat kellett, ami nem ment mindig zökkenőmentesen. Az anyag a beszállítása után is az egyházközösség tulajdona maradt az ezzel járó jogokkal és kötelezettségekkel. A dologi és szállítási kiadások az egyházközséget terhelték. Másik gond volt, hogy a levéltáros kerületi szerveiienőrzésének egyelőre nem biztosították a kellő jogi alapot. Román Já,nos szerint az évenkénti megbízás a konventi előadótól, nem elegendő a vizsgálathoz. Látogatásainak nincs hivatalos adminisztrációja, stb.: "Véleményünk szerint a jövőben is csak abban az esetben lesz erre mód - fogalmaz a kerületi levéltáros- ha a kerületi levéltárnak szakmai felügyeleti jogát törvényes úton kiter175 jeszthetik a gyűjtőterület egyházi levéltáraira." E nehézségek ellenére folyamatosan érkeztek Sárospatakra a nagyobb 457
