Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
Eközben új gyűjteményi egységet kellett létrehoznia. Az egyházkerületi és megyei ömlesztett anyagok válogatása során kerültek elő olyan levéltári összefüggésbe nem tartozó iratok, amelyek rendezése csak külön levéltári gyűjteményben vált lehetővé. Ennek a "vegyes sorozatnak" levéltári gyűjteménnyé rendezését (katalógus és elenchus készítése ) 105 2-ben kezdte el Román János. A munka tehermentesítése végett egy-egy név, illetve helységek szerinti gyűjtőszekrényt létesített. Ide olyan levéltári anyagot helyezett el, ami nem ütközött nehézségekbe, hogy ti. címszavak alá kerüljenek be. A címszavak szerinti abc rendbe irattartókban, azokon belül időrendbe so* , * 165 rozta ezeket. Időközben a levéltárosnak arra is maradi ideje, hogy a Zsoldos-féle törzsanyag elenchusát (cédulakatalógusát) ellenőrizze és ha szükséges, akkor kiegészítse. Az említett rendezési munkálatokat sürgősen kellett végezni, hogy valamennyire kutatható állapotba kerüljenek azok az egységek. A rendezés megkönnyítésére megtörténtek az első nagyobb mérvű selejtezések. Mivel Zsoldos Benő 1912-vel ezt a munkát már elvégezte, ezért a levéltárnak csak 1912-től kellett számolnia selejtezetlen irattömeggel. 1952 szeptemberében a Kollégium megszűnt hivatalainak irattárait selejtezték, más „ , , 166 „ , , anyag nem jött számításba. Mivel az egyházmegyei levéltárák mind régebbi anyagot tartalmaztak, selejtezhető irat igen kevés található bennük. Az év végén készült jelentés beszámol, hogy a LÓK engedélyével - elsősorban a pénztári nyugta anyagot, és a kb. 5 mázsányi selejttömeget értékesítették.^^ c/ A levéltár harmadik munkaterületét a kutatók kiszolgálása adta. A nagyarányú gyűjtés és rendezés miatt ez volt a legkisebb. A leutalás megkönnyítése és zökkenőmentessé tétele érdekében a levéltáros gyűjteni kezdte az archívum kézikönyvtár anyagát. Szótárakból, levéltárüggyel foglalkozó művekből, hely- és egyháztörténeti vonatkozású munkákból, folyóiratokból álló gyűjtemény az év végére már elérte a 3,5 fm-t. A későbbiekben a Nagykönyvtár duplumanyaga jelentett nagy segítséget a gyűjtésben. Aztán kiterjedt levelezéssel próbálkozott Román János az állami intézményektől cserepéldányt felajánlva beszerezni az újabb keletű szakkönyveket. Az 1950/5l-es periódusban még csak 11 kutató, 1952-ben viszont már 32 használta a levéltárat. "Kutatásuk kiterjedt egyháztörténeti, történeti, gazdaságtörténeti, művészettörténeti és néprajzi problémákra. Több kutató csupán általános tájékozódás szempontjából fordult a levéltároshoz, anélkül, hogy a levéltárban kutatott volna. Több esetben írásbeli érdeklődésre szolgált a levéltár felvilágosításokkal, néhány esetben pedig kimutatások készítésével se, * . . , ^ 168 gitett egy-egy tudományos problema anyaganak felkutatásában." Időközben megszilárdult a levéltár hivatalos nyitvatartásának ideje: 8-16 455
