Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
formáció után Miskolc végül is kálvinista lett, a mindszenti templom javadal- mat azonban a török által elpusztított tapolcai apátság eltartására fordították, a Mindszent utca, mint a katolikus apátság birtoka kikerült a református város joghatósága alól és 1880-ig önálló falu maradt, noha sem külsőségei, sem legelői nem voltak és gyakorlatilag a miskolci határ vette körül. A Papszer és a Tóth utca (később Toronyallja) a Mindszent utca folytatásai a Szinva déli partján, az Avas hegy és a Szt.István templom alatt. 282 Az itteni zsellérek a plébániához tartoztak. Mivel a plébánia kegyúri jogát a város megtartotta, ezeket az utcákat mégiscsak oda számították. A Papszeren állott a városi iskola, amely Miskolc egyetlen ma is álló világi eredetű részben gótikus épülete (Herman Ottó Múzeum). (8.kép.) Az iskola a 283 XV. sz.-ban épült. A harmadik zsellérutca, a Peceszer, neve tanúsága szerint a Pece patak valamelyik ága mellett fekhetett az Újváros délkeleti , 'L. 284 sarkaban. A középkorvégi és lényegében mai napig fennmaradt topográfiai szerkezet tehát egy korábbi, más jellegű településrend átalakítása révén csak a XIV- sz. második felében, nyilvánvalóan a királyi birtoklás kezdetekor jött létre. Az uralkodó nem csupán az Újvárost alapította háromszögalakú terével, hanem az Óvárosban is városrendezést hajtott végre, ekkor keletkezett a piacutcás tengely. Központi rendező akaratra utal a két város nagyjában egységes nagyságú telkekre tagozódása, és a zsellértelkek elkülönített kiosztása mindkét város szélén. Mindez azonban még nem ad választ arra a kérdésre, hogy mennyiben nevezhető az így létrejött Miskolc városnak. Bizonyos városias fejlődést elősegítő tényezőkre már eddig is utaltunk. Ilyen volt a közlekedésföldrajzi helyzet, amely a miskolci piac kialakulásához vezetett. Az alaprajz - piacutca és háromszögalakú tér - sem zárja ki 285 a városiasságot. Feltűnő azonban, hogy a XV-XVI. sz.-i Miskolc lényegében csak két utcából állott; az Óváros a piacutcából, az Újváros a háromszögalakú térből. A többi "utca" vagy ezek kiszögellése, vagy pedig a településmagok közötti összeköttetést szolgáló köz volt csupán. A döntő az, hogy párhuzamos utcák - a többi kevésbé független zsellérutcákat leszámítva - nem voltak. Eszerint a miskolci településekre is áll az osztrák Marktokat a városoktól megkülönböztető kritérium: a piacon kívül nincsenek mel- 280 lékutcák. Ha ezt összehasonlítjuk a sokutcájú püspöki városokkal, vagy akár Nyírbátorral, akkor nyilvánvaló, hogy Miskolc esetében az uralkodó nerr. várost, hanem annál valamivel alacsonyabb jogállású települést, tehát lényegében Minderstadtot akart alapítani.297 Ezt bizonyítja az a különben szinte érthetetlen jelenség, hogy akkor, amikor Ó-M^.skolcot egészen átrendezik, mellette létrehozzák a rövidesen jogilag is különálló Új-Miskolcot, a zsellérutcákat is csak bizonyos elértekben rendelik alá az illetékes városi tanács— 41
