Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
egyidőben az egyházkerület felelős vezetőiben szintén megfogalmazódott a gondolat: rendezni kellene a superintendentia archívumát, mégpedig a kollé- 83 giumeval együtt, s az Igazgatótanács véleményét kérik ez ügyben. így mindhárom igénynek eleget téve 1887 szeptemberében kiküldött vizsgálati bi- , „ 84 zottsag részletes jelentést tett. Az Igazgatótanács annak meghallgatása u- tán arra a megállaj»fásra jutott, hogy az archívumok rendbetétele "múlhatatlanul szükséges!" Az egyházker ület, az Igazgatótanács és a Köziskolaszék tanácskozásai ból az tűnik kj, hogy a rendezésnek két fő mozgatója volt, úgymint egy gaz, , „ • 85 da sági és egy történeti szempont. a/ Gazdasági szempont: a főiskola levéltárában túlnyomó részben jogbiztosító dokumentumokat őriztek. 1850-től az iskola gazdasági és gazdálkodó jellege - a polgárosodó korszak követelménye szerint - 'teljesen megváltozott. Az újonnan felállított gazdasági hivatalok irattárukat maguknál tartották. Ezzel a levéltár feudális kori jogbiztosító szerepe, a XVIII. századi "jogbástyázó erejéhez" viszonyítva. bizonyos mértékben elhalványult. Az 1850 utáni gazdasági ügyiratkezelés viszont megkívánta, hogy a kollégium életében mindig fontos helyet betöltő alapítványok, azok dokumentumai végre pontos lei- mutatásban a kollégium vezetősége előtt álljanak. Az oly régóta folyamatban lévő peres ügyeket pedig le kell zárni, csakhogy ezek régi aktái mind a levéltárban feküdtek. - Ezekhez elengedhetetlenül kellett egy olyan archívum, ahol mindent elő lehetett keresni. b/ Históriai szempont: Az 1850 előtti időben az évenkénti (seniori) "rendezést" pusztán az iratok gazdálkodási és jogbizlosító jellege diktálta. A polgárosodással egyidőben Európában végbement a levéltárak jogbizlosítói jellegének trónfosztása.^^ Ez történt a kollégiumi levéltár esetében is. Amíg a XVIII. században az iratok védelmében a történeti érték szempontja minimális volt, addig ez az aspektus 1850 után egyre nagyobb teret nyert, olyannyira, hogy az iskola történetének megírása lett a rendezés másik fő mozgatója. Valóban, Zsoldos Benő munkája nyomán egyre több forrásközlés, tanulmány jelent meg a Sárospataki Református Lapok, a Sárospataki Füzetek hasábjain a levéltárban található anyagok alapján. Tehát mind az alapítvány-könyv, mind a kollégium történetének megírásához előfeltétellé lett a rendezett levéltár! A valóság azonban szomorú képet mutatott. A kollégium "levéltár ügye, sajnálatosan elhagyott állapotban van" - szól az egyik bizottsági jelentés 1887-ből. "Itt az idő, amelyben a rendezéshez hozzá kell fogni, hogy legyen szemünk, mellyel múltúnkat világosan láthassuk."07 A Köziskolaszék állandóan sürgeti az ügyet. A vizsgálóbizottság átalakult előkészítő bizottsággá; tagjai: Szinyei Gerzson, 429
