Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
felelően egyesült annak levéltárával. A szakemberek eddig úgy vélték, hogy a hosszú költözés során a le- , 21 veltar anyaga teljesen megsemmisült. A most feltárt és az előbb már említett adatok viszont egyértelműen bizonyítják: a pataki kollégium őslevéltára nem pusztult el, hanem tovább élt a bujdosás alatt. Annál jelentősebb ez, mivel például a pápai iskola levéltára a bujdosás keserves esztendei alatt csaknem teljesen elpusztult. Közben 1681-ben a Thököly-féle szabadságharc ideiglenes sikerei következtében lehetőség nyílt arra, hogy az ősi falakat ismét birtokba vegyék a pataki tanárok és diákok. Erre a hírre Erdélyből többen visszajöttek Patakra. A kollégium eredeti levéltárának kisebb részét Marosvásárhelyről magukkal hozták. Mégpedig azokat a jog-, és birtokbiztosító iratokat, amelyek az itteni skóla birtokaira vonatkoztak. Ezt bizonyítja egy későbbi, 1725-ös vizsgálat, ahol az egyik tanú így emlékezett vissza erre: "... néhai idősbik Klobusitzki Pál ... magával Erdélyből ki hozta" - egy másik tanú szerint - "számszerint harmintzkét vágj húszon nyolcz de nem kevesebb 22 darab leveleket ..." Ezzel vált ketté az őslevéltár. Megkülönböztetés végett a Marosvásárhelyen lévőt "erdélyi", a belőle 1681-ben kiváltat "felvidéki" őslevéltárnak nevezhetjük el. Mint említettem, az utóbbi jóval kisebb lehetett. Túlnyomó többségben különböző obligatiok, jog és birtokbiztosító iratok voltak. Olya23 nők, mint Báthori Zsófia nyugtatványieveiei, Apafi Mihály több kötelezvé24 „ „ nye, amelyek ma is megvannak a levéltárban. A Patakra visszakerült archívum azonban csakhamar útrakelt. A politikai események változása miatt a diákoknak ismét menekülniük kellett. E- lőbb G-öncre, majd Kassára mentek és vitték a leveles tárat. Anyaga egyrészt magában foglalta az Erdélyből kihozott dokumentumokat, amik elengedhetetlenek az iskola gazdasági vérkeringésének újraindításához. Másrészt az 1681-től folyamatosan begyűlt adminisztrációs anyagot ölelte fel. 1703-ban, amikor Kassáról visszatelepülhetett a kollégium, ez a "felvidéki" őslevéltár szolgáltatta az alapját az újjászerveződő kollégiumi levéltárnak. Hiszen a Marosvásárhelyen lévő "erdélyi őslevéltár" anyagából többé nem került vissza semmi. Kivéve 1931-ben a legrégibb matricula (1615- 1800) és az egyik pecsétnyomó, amiket a Marosvásárhelyen lévő református kollégium a pataki 400 éves jubileuma alkalmával ajándékozott vissza. A magyar protestáns kollégiumtörténet-kutatás számára fontos tény, hogy a pataki kollégium levéltára nem semmisült meg. feltehetjük, hogy a XVI. és XVII. századi anyagának nagyobb része valahol lappang. 414