Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
I 1 folytatniuk tisztük betöltése során. Az 1621-es törvény kimondja, hogy a senior "a közköltségekről és élel9 mezesről hónaponként számot adjon a mesternek." Az 1648-as törvény hozzáteszi: "a közasztalhoz jótéteményre jutók" névsorát évenként kell megál, a • io lapítania. A praebitornak a "bevételekről és kiadásokról, a bor és egyebeknek eladásáról vagy kiméréséről"^ jó lelkiismerettel kellett beszámolni. Hasonlóan a másik diáktisztségviselőhöz, a contrascribához, aki így esküdött fel: "... a társaság vagyonát hűségesen megőrzőm, gyarapítóm és kezelem: minden 12 reámbizottakról számot adok..." A corycaensek és felvigyázók kötelessége volt a vétők megfigyelése és feljegyzése. A diákok által választott "esküdt deákok" testületé jegyzőkönyvet veze13 tett. Megfogadták, hogy "mindenkinek vétségét hűségesen" feljegyzik. A senior a kollégium ládájában tartotta az iskola törvényeit, amiket az "ujjonnan jött tanulóknak átolvasás végett előmutatni" tartozott, valamint az iskola anyakönyvét, amibe nevüket beírták az ideérkezett diákok. Jelezvén, hogy alávetik magukat a kollégium törvényeinek, s ezzel teljes jogú polgárai lettek a kollégiumnak. Láthattuk, hogy a levéltárnak nemcsak őre, hanem az egyik legfontosabb "irattermelője" volt a senior. Ez egyben az archívum egységes szerkezetét adta. A senior felügyelt a többi diákönkormányzati tisztségviselő munkájára. Ezért az ő útmutatása lehetett mérvadó ezek adminisztrációjára. Feltételezhető, hogy jegyzőkönyveik bekerültek a kollégium levéltárába. A levéltár ellenőrzése évenként megtörtént. Az egykorú visszaemlékezések arról tudósítanak, hogy a XVII. század folyamán az évenkénti seniori 14 tiszt váltásakor, a levéltárat a vagyonnal együtt átvizsgálták. A hiányt jegyzékbe foglalták és számonkérték a régi seniortól. Természetesen az •átadás-átvétel s talán a selejtezés is jogbiztosító jellegű lehetett, de az átvizsgálás mindenképpen a levéltár védelmét és rendjét biztosította. 15 A kollégium első fénykorát a XVII. században élte. Valószínűleg ennek megfelelően alakult archívuma. A kiterjedt gazdálkodás, a fejedelmi család bőkezűsége, a nagy építkezések, a diákok számának gyarapodása nagyobb adminisztrációt sejtetnek, mint azt idáig elgondoltuk. Ezért beszélhetünk egy nagyobb anyaggal rendelkező, jól kezelhető kollégiumi ős levéltárról, aminek őrei és kezelői a seniorok voltak. 412
