Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
tárjáráskor. Az épületet llI.Béla (1173-1196) rézpénze és kerámia datálta. Falai 50 cm vastagságot is elértek, a cölöpök átmérője 22 cm-t is meghaladta. A nyugati helyiségben nagyméretű sütőkemence állott. Az ásató megkísérelte a ház rekonstrukcióját is, és mivel tőle északra két tekintélyes cölöplyukat talált, ezeket egy eresz tartógerendáinak tartotta. Szerinte az épület csapszék vagy árusítóhely volt, hiszen közel esett a Szinva révjéhez. Az 2 épülettől északra 8 m -esösszefüggő területen juh, sertés és marhacsontokat találtak, amelyeket a csapszék bizonyítékának vett. A tatárjárás után ez a terület hosszabb ideig nem épült be, csak a XV. sz.-ban emeltek itt cölöpökkel erősített vertfalu házat, amelyet a XVI. sz.-ban kőház váltott fel. Az említett telektől keletre eső szelvényben egy a tatárjárás utánra tehető XIII. sz.-i kétosztatu paticsház került elő. Egyik helyiségben egy nagy kemence, a másikban egy földbe épített, sarokboltozással ellátott hombárverem valamint a padlószinttől lefelé induló falépcsőzet is előkerült. Ez utóbbi házat a XIV. sz.-ban, vagy legkésőbb a XV. sz. elején kőház váltotta fel, a237 melynek alaprajza azonban nem volt rekonstruálható. Az ásatást vezető Komáromy József felfigyelt arra, hogy itt Miskolc ősinek tartott szalagtelkes beosztásától teljesen eltérő tipusu telkek lehet- 238 tek. Szerinte ide esett és a Szinva révjétől az ősi kelet-nyugati irányú szekérútig terjedt a falu korai piactere. A tatárjárás után a piactér foglalta el az újra be nem épült telek helyét, amely csak később, amikor utcapiac 239 formában a szekérút vette át a piactér szerepét, épült be újra. Bar a piacra az első adat a XIV. sz. második feléből származik, ez nem jelenti azt, hogy korábban nem lett volna. A piachely korábbi voltát az 1219-es sajóvámosi adattal valószínűsiteni is lehet. Ezért jogosan feltételezhető, hogy tényleg itt, a Sötérkapunál állott a település korábbi központja. A kérdés jobb megvilágosítása végett azonban az egyházi viszonyokra is tekintettel kell lennünk. Miskolc plébániatemploma az Avas hegy oldalán, a Szinva folyótól délre épült, jelenlegi formájában gótikus. Az 1941-es ásatások azonban bebizonyították, hogy a templom őse Árpád-kori, alapfalai előkerültek a mai templomban. Ez utóbbinak egyenes szentélyzáródása, 8,1 m hosszú szentélye, 19,4 m hosszú hajója volt, amelynek belső szélessége 7,43 m volt. E, „ 240 lőtte egy valószínűleg a XIV. sz.-ban épült torony állott. A templomot Szt.István király tiszteletére szentelték. Eredetileg ez volt a város egyetlen plébániatemploma, mivel 1411-ben, amikor Zsigmond király plébánosválasztási jogot adományozott Miskolcnak, ez a kiváltság a Szt.István templomra, valamint mindkét város - civitas -, azaz Ó és Új-Miskolcra egyaránt vonatkozott.241 A plébánia fontosságát mutatja a város koronás fejet ábrázoló pecsétje is. Ez már az első fennmaradt töredéken (1389-ből) is látsz.ik, de méc> inkább egy 1433-as SIGILLUM CIVITATIS MISKOLZ feliratú lenyo36
