Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Viga Gyula: Történeti-néprajzi adatok a Keleti-Bükk falvainak erdőléséhez
orvoslás nézetéből nem használják - többé fenn nem forogna, - sőt a menynyiben a meghatározott lOO darab fejős Juhoknál rnellyek különben is a Diós Győri lakosoknak közönségesen engedtettek, azon néhány gazdák, kik Juhokat tartanak, Juhaikat koronként szaporítva sokkal többet tartanának, - s ez által a Juh után csak gyéren legelhető, mind a köz mind a földes Úri szekeres szolgálatok tekintetéből szükségesebb iga vonó marhákat a legelőről leszorítván, - ebbeli a Diós Győri Juhos Gazdáknak az eddigi tapasztalás szerint nem fékezhető, sőt folyvást öregbülő visszaélésök miatt - szóban- forgó engedély további fennmaradása, vagy éppen újabb érvényesítése a többi lakosok nagyobb számának tetemes ártalmával járna és egyszersmind a juhot tartó és nem tartó gazdák között a fentebbiek nyomán igen természetesen fejlődött villongási álapot s egyenetlenség megörökítésével volna ösz- sze kötve ... az Úri Törvény Szék előbbi határozata által úgy is csupán a Földes Uraság szabad tetszéséig korlátozva és feltételesen engedett lOO darab fejős juhoknak is tartása eltiltatik és jövendőre nézve Diós Győrött ... a Juh tartás ezennel meg szüntetik ... " 1869-ben kérték az erdőhivatalt, hogy az általuk kivett erdei kaszálókról a juhtartást tiltsa ki. Az erdészet szerint a kérés - a szárazság miatt - indokolt lenne, de a bérlőket az erdei kaszálók fütermése csak az első ka- 81 szálásig illeti meg. Ez utóbbi adat erőteljesen aláhúzza, hogy a Bükk belsejében levő falvak szűk legelőterületei nem kedveztek igazán a pásztorkodásnak sem, másrészt utal arra, hogy az erdei kaszálókat legeltették is az , . .. 82 ev egy szakaszában. Bár az uradalmi erdők legelőit a XIX. század második felében már hiva83 talos árverésen lehetett bérelni, amelyet a kor jogi gyakorlata szabályozott, mégis úgy tűnik, hegy gyakoriak voltak az erdei kártételek, tilosban történő legeltetések is. Ezt igazolja, hogy az erdőhivatal az erdei károk gondosabb felvételére, pontos kárbecslésre szólítja fel az erdőkerülőket, mert a polgári bíróság nein elégszik meg a korábban szokásos kárfelvétellel, amely csupán hoz2évetőleg, a konvencióknak megfelelően mérte fel a károkat az állatfajtáknak, ill. az állatszámnak megfelelően, s amely felmérés az uriszék ' ' , ,.84 szamara elegendő volt. Adataink azt sejtetik, hogy a XIX. század második felében - a Kelet- Bükk-i falvakban - az erdei legelőknél nem kisebb jelentőséggel bírtak az erdei kaszálók, az erdők szénatermése. Az erdészet a kaszálókat is árverésen adta bérbe. Rendszeresen béreltek kaszálókat a vasgyári munkások is. Pl. 1869-ben Szentiéleken 500-1000 □-öles kaszálókat váltottak 2 Ft 15 kr- 3 Ft 70 kr-os bérért.85 1870-ben az erdészettől 39 alsóhámori lakos bérelt erdei kaszálót 56 Ft 35 kr-ért, s 23 felsőhámori 66 Ft 15 kr- ért. A kaszálók ekkor Létrás, Nagy Csipkés, Vadkert, Nagy Kőhát, Napv355
