Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Viga Gyula: Történeti-néprajzi adatok a Keleti-Bükk falvainak erdőléséhez
MÉSZÉOETÉS A DUkk-hegysét* állami erdőbirtokainak számottevő melléklioszna volt a XIX. század második felében az e vidéken nagy hagyományokkal rendelkező , . . .42 mészégetés is. Az égetés varidorkemencékben történt, a legtöbbet emlegetett mészégető helyek a Bolhás, Bánkút, Sebesviz, Bányabükk, Disznóspatak erdőrészeken voltak. Valószínűleg a mészégetőknek is csak egyik része volt az erdészet állandó munkása, más részüket alkalomszerűen fogadták fel. Pl. 1870-ben - március 14-én - utasítja az erdőhivatal a pagonygondnokokat, hogy " ... miután az időjárás már annyira előrehaladt, hogy meszet égetni lehetséges ... mészégetőket haladéktalanul szerezni és azokat a szokásos 43 módon mészkemencék rakására utasítani" próbáljon. A név szerint is többször említett mészégetők között elsősorban diósgyőri és apátfalvi lakosok 44 szerepeltek. Elsőszámú vásárlója a mésznek is a diósgyőri vasgyár volt. Csupán az 1870-es esztendő nyári szezonjára 25 mészkemence egyenként 150 mérővel 45 „ , „ számított termelését rendelte meg, de máskor is nagy tételekben vásárolt. (Egy-egy mészkemence bontásakor néha 300-050 hordó meszet is kimértek!) A kemencék fűtésére elsősorban feküfát és száraz széldültvényeket alkalmaztak. A mész fuvarozását a vasgyár számára diósgyőri fuvarosok végezték, egy-egy alkalommal összesen 70-450 hordót szállítva el. (l hordó mész = 2,5 mérő (akó) = 5 köbláb.) Pl.: 1869. junius 14-én 25 diósgyőri fuvaros szállított egyenként 6 hordó meszet Rózsa Sámuel Sebesviz erdőrészen le- vő mészkemencéjétől. (Egy szekérre max. 5-7 hordó fért fel.) A mészkemencék kibontásánál a vásárlók között gyakran vannak diósgyőri, óhutai, _ felsőgyőri lakosok - nem fuvarosok! - is. Többnyire 4-8 hordó meszet vá47 sárolnak, de van aki 20-25-öt. Nem kizárt, hogy közülük is kerülnek ki viszonteladók, vándor mészárusok. 48 A mészégetők hordónként 40-50 kr munkabért kapnak, amibe a ko törése, a kemence megrakása, a fa felvágása és a mész kimérése is beleértendő. Ugyanekkor a mész értéke az erdészet számára 1,80 Ft hordón- ként. (Nem kizárt persze, van rá utalás, hogy a mészégetőt a kiégetett mészből is megillette valamilyen rész. Egyszer 25 hordó mész-jutalékra történik utalás."^) Az erdőhivatal alkalmanként az állami erdők területén is bérbeadta a mészégetés jogát. Pl. 1875-ben a felsőhámőri területen veszik bérbe az é■ . 51 getést, s hordónként 60 kr-t fizetnek erte. A mészárulás rendjét szigorító rendelkezések azt sejtetik, hogy a mészégetők szívesen összejátszottak a fuvarosokkal, s a mész értékesítése 349
