Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista
A Közép Piacz utcán a színház romokban hever. Az új színház építésére a tervet alább kell hangolni. Különben semmi sem lesz belőle. A Ooldogasszony utcái» a büdös Pecze és még egy undok kocsma csú- fitja a képet. A Kádas utcán a leányiskola mellett ököritató. Cikke második részében tovább folytatja miskolci sétáját. Eljut a Major utcáig, s innen a megyháza felé veszi útját. Szívesen pellengérezi ki a megyei honatyák é- pületét. A láng martaléka is azért lett, bár palával volt fedve, mert a padláskulcsot, amikor kiütött a tűz, seholsem találták. Azért égett - gúnyolódik - hogy a nemesség önként adhassa adományait a megyeháza újjáépítésére. Igaz úgy am, hogy a nemesség adózni nerr akar, az ilyen adományoktól a- zonban nem zárkózik el. Méregdrága erkélyt készítettek a megyeháza homlokfalára. "Azon kívánattal válunk meg e helytől - folytatja Szűcs Miklós - a megye és a város álljanak mindig békésen szemben egymással, mint itt áll a megyének új erkélyén, a városnak pedig kapuja fölöt (!) czímere átellen- ben, és ne szánjanak egymással szembe, mi g emberek élnek!" Útját tovább a Nagy-Hunyad utczán folytatja. Itt is mérhetetlen nagy a sár. A kortesek itt lelik halálukat - a bor és a sár miatt. Szemben éppen egy kapás csapat érkezik. Élükön a vincellér. Nem tudni honnan ered ez a szó, hogy vinczellér, de az valószínű, amit mostanában hallott Miskolcon e szó jelentéséről: az tudniillik, hogy "ketten lopjunk". Ugyancsak a Pesti Divatlapban jelent meg a miskolci színházról írt cik8 2 ke. Erre válaszol egy bizonyos Agesilaus, s mintha csak ő is Szűcs Miklós véleményét támogatná a megyeházáról mondottakban. Agesilaus is tolla hegyére tűzi epés, maró stilusú levelében a megyeháza hivatlkodó erkélyét: "a nemrég felállított méreg drága és ízléstelen erkély a megyeház homlokzaton, mely azon hatalmat jellemző tulajdona mellett, mikép több má- zsányi súlyú öntött vasból készülvén, a kivont megyei tekintélynek megfelel: még azon előnnyel is bír, hogy a nem adózási hajiamat öntött vas akarattá szilárdítja". Egy darabig azt hittem, hogy az Agesilaus álnév is Szűcs Miklóst takarja. A miskolci színházról írt Agesilaus-cikk azonban vitába száll Agathodemonnal, azaz Szűcs Miklósnak a színházról írt cikke egy-egy állí- ,83 tasaval. A naplóíró 1848/49-ben a Közlöny Hivatalos Lapnak volt borsodi munka84 tarsa. Miklós Ferenc alispán bízta meg ezzel a feladattal. Első cikke június 22-én jelent meg.®^ Részletesen beszámol a dédesi követválasztásról, amely verekedésbe fulladt; Miskolcon tűz ütött ki a Gordonban; közli azt a meglepő hírt is, hogy a város kocsisa több fizetést kap, mint egy tanács8G nők. Folyamatosan számol be a nemzetőrtoborzásról, az önkéntesek szá, „ 07 - „ marói. Tőle tudjuk, hogy Édes Albert tiszakeszi pap adományokat gyűjt 327
