Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista

A reformkor pedagógiája nagy lépésnek tartotta az óvoda gondolatának megteremtését. Szűcs Miklósnál találunk néhány adatot a borsodi "példány óvoda" történetéhez. (II. 8 b, 60 a, 66 b, III. 16 a) Ezeken kívül szól a felállítandó vasárnapi iskoláról (il. 33 a), a miskolci leányneveldéről (III. 5 a, 54 a), s természetesen a miskolci református iskoláról. A magyar neveléstörténet szempontjából azok az adatai keltik fel az olvasó érdeklődését, amelyekhez a naplóírónak saját élménye is fűződik.

Néhány múzeumtörténeti adatot is felfedezhetünk a naplókban. Szűcs sok- felé megfordul, érdeklődése történeti jellegű, s érthető, hogy ahol számára erre lehetőség kínálkozik, megtekinti a történeti emlékeket, ellátogat a múzeumokba, Pesti és bécsi útjain szinte minden idejét városnézéssel, kiállítás látogatással, történelmi emlékeink megtekintésével tölti el. Ezek könnyen megtalálhatók pesti és bécsi élményei között, Miskolcon ekkor még nem volt múzeum, a levéltár azonban rendelkezhetett bizonyos numizmatikai gyűjteménnyel is, 1840-ben a miskolci levéltárból ugyanis ritka pénzeket loptak el (1840. I. 81 a). Pesten viszonylag korán tájékozódik a múzeumokban, jár a Ludovic eu mb an, ahol tudvalevőleg 1839-ben, még a Nemzeti Múzeum létrejötte előtt tárgyi, történeti értékeinket őrizték (i. 29 b). Szemtanúja a Nemzeti Múzeum építésének (i. 73 b).44 Megte-kinti a Pesten rendezett műkiállításokat 1840-ben és 1841-ben is, 1840-ben a műkiállítás anyagi bázisát szellemesen oldották meg. Részvényeket árultak. Egy részvény 5 forint volt. Ezért a részvény tulajdonosa bármikor megtekinthette, akár többször is a kiállítást, s ezért a kiállítás lebontása után egy képet kapott, s lehetősége volt arra, hogy 30 nagyértékű festmény közül valamelyiket sorsjáték útján megnyerje, (i. 69 b) Öt forint értéke körülbelül a mai 500-800 forintnak felelt meg.

Budán a várban természetesen megtekinti a fegyvertárat (i. 76 b). Megnézi az Aquincum romjait, s nem mulasztja el naplójába bejegyezni, hogy e- gyesek szerint itt van Árpád sírja (II. 12 a) 1847-ben pedig a Nemzeti Múzeum drágasági osztályát nézi meg (ill. 62 b). Múzeumtörténeti adatai közül utazásai során szerzett múzeumi élményei igen gazdagok. Talán ezek tarthatnak leginkább számot az érdeklődésre.

A napló legjelentékenyebb részét a politikatörténet teszi ki. íróját elsősorban ez a kérdés érdekelte. Országgyűlésen 1839-ben és 1843-ban vett részt. 1839. augusztus 4-én érkezett néhány társával Pozsonyba, s 5-én látta először nemzete képviselőit. Ekkor még nagy S-zéchenyi-tisztelő. Naplójában lelkesedve ír Széchenyi érdemeiről. 1839-től pedig, mint minden országgyűlési ifjú, már rendszeresen jegyzi a képviselők félsz ólci ás ait. Nagy Pált, Deák Ferencet, Klauzált, Lóryai Lászlót, Peilóczy Lászlót, Szentkirályit, Beőthyt, Marczibányit, Pulszkyt hallja szónokolni, s egy-egy kérdés felett vitázni. Szeptember elején Bécsbe utazik, ezután azonban újból vissza313