Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista
hatvani vonal épüljön-e fel. Szűcs Miklós természetesen a miskolci vasút felépítése mellett száll síkra egy meglehetősen szuggesztív erejű cikkben a , . 34 „ , , , .... Pesti Hírlap hasábjain, S ervelese ketsegtelenul elárulja, hogy mar a vasútépítés kezdetén tökéletesen tisztában van a vasút ipari és kereskedelmi jelentőségével. Közismert, hogy a harc nem a miskolciak javára dőlt el, i- gaz, hogy éppen Balmazújváros, amely ellen Szűcs Miklós annyira hadakozik, nem kerül Pesttel és Debrecennel közvetlen összeköttetésbe, pedig Szűcs szerint a Semsey-család birtokának azt a részét, amelyen a vasút átfutna, ingyen ajánlotta fel a vasúttársaságnak. A miskolci vasútügy leglelkesebb szószólója maga Szemere Bertalan volt, s ő vállalta a vasútűgyleti választmány elnöki tisztét is. (III. 47 a, III. 49 a, 49 b) A Pest-Cegléd vonalon már 1847-ben utazott, s ez kétségtelenül jó érzést vált ki belőle. A gyárak munkásaival nincs sok kapcsolata. Tizennyolc esztendős korában utazik Miskolcról Késmárkra, az útjába eső iglói rézbányát is megte- kirti, s amikor meglátja, hogy a rézbányában "számos gyermekek" foglalatoskodnak a rézkövek kiválogatásában és széttörésében, egy pillanatra sem ébred fel benne az a gondolat, hogy ezeket a gyermekeket nyilván kegyetlenül kizsákmányolják, (i. ÍO b) A filantrópia a bányában dolgozó munkások iránt talán csak egyszer fedezhető fel nála. Amikor Wielicskán jár, a sóbányában dolgozókról beszélve mondja el, hogy aki itt negyven évig dolgozik "nyugpénzt" kap, s hamarjában meg is jegyzi, alig valószínű, hogy az itt „ . . , 35 dolgozók negyven évi munka után meg élvezhetnek a nyugdijat. A magyar mezőgazdasággal valamivel közelebbi kapcsolatban van. 1847- ben borzalmas éhínség pusztított a felvidéken. A "sok koldus és az éhes tót" száma csak akkor csökkent, amikor a város tett is valamit kielégítésük érdekében. A spekulánsok abban reménykedtek, hogy a gabonaárak felmennek, az aratást közvetlenül megelőző esőzések miatt azonban rohamosan süllyedtek, s állítólag még a szegényebbek is megpróbálkoztak a gabonaspekulációval. Mindannyian rajta vesztettek, s a gabonát nemhogy árában (s néhány helyen még népzavargás is volt a gabonakereskedők uzsorája miatt), de még áron alul sem tudták eladni. (III. 53 a, 54 b) 1848. március 19-én az a hír érkezett Miskolcra, hogy Bécsben a lázongok felégették a Burgot. "E* hírek igen rossz hatást váltottak ki, mindjárt a’ parasztháború jutott mindenkinek az eszébe, mindenfele a’ rémült arcokat lehete e* nap látni, pedig a* hír hamis volt." A parasztháborútól egyébként a nemesség jogtalanul félt, hiszen az aratások előtti pusztító éhínség nyilván súlyos atrocitásokat váltott ki. Szűcs Miklós életszemléletét, politikai elveit a kisbirtokos nemesség szempontjainak megfelelően alakítja ki. A politikai jogokat, az anyagi érvényesülés lehetőségeit csak a saját osztálya számára korlátozza, s ezen 308
