Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista

hónapra szorgalmasan jegyzi olvasmányélményeit. Néha-néha a napló olvasójának már már az az érzése, hogy ez a kéziratos munka műfaja tekintetében közel áll az olvasónaplóhoz. Különösképpen a negyvenes évek végén igen részletesen emlékezik meg olvasmányairól. Előfordul, hogy a könyvről alkotott kritikáján kívül a regény cselekményét is összefoglalja jegyzeteiben.

Nyilvánvaló, hogy a fiatalember számára a magyar társaság patrióta diáktársai, a Major utcai tudós társaság radikális politikai atmoszférája mellett a politikai küzdőtérre, az írás, a zsurnalisztika felé olvasmányélményei segítették.

Ezek után alapjában véve még egy nagy hatásról kell beszélnünk, amely meghatározta Szűcs Miklós életét. A reformkori ifjú a magyar nyelv fellegvárának, a magyar irodalom otthonának tartotta a színházat. Szűcs Miklós számára a vándorszínészek teremtette varázslatos világ jelentett újabb impulzust. Színész soha nem akart lenni, a színház mégis az ő világa. Szűcs Sámuel, színházi élményeinek összegezésekor, kiadásakor már elmondtam,

hogy Miklós is, Samu is csodálatos illúziókat táplált a színház és a színé- 27

szék vilaga iránt. Nem oktalanul félt Samu is, Miklós is a XIX. század második negyedében Magyarországon egyre inkább általánossó váló operadivattól. A nyelvet óvják, féltik a mindenkit rabul ejtő zenével szemben.

SZŰCS MIKLÓS NAPLÓJA

Pentebb már néhány szóval írtam arról, hogy a szűkebb családban az édesapa, idősebb Szűcs Sámuel, s a legidősebb fiú, fiatalabb Szűcs Sámuel is vezettek rendszeresen naplót. Szűcs Lajos pedig szabadságharcos emlékeit tette közzé a helyi lapokban. Ilyenformán nem kétséges, hogy a naplóírás ötletét Miklós nemcsak Szemerétol vagy Kölcseytől vette, hanem családi hagyományként is örökítette tovább.

Idősebb Szűcs Sámuel történeti érdeklődésű férfi volt. Híres volt arról, hogy egy-egy család nemesi múltját, eredetét igen nagy sikerrel tárta fel.

Ez a munka kétségtelenül a történész munkájához állt legközelebb, hiszen évszázados levéltári aktákból kellett kikeresnie a család nemességét bizo2Q

nyitó okmányokat. Naplóköteteiből mindössze csak egy maradt ránk, ebben fiatal éveinek emlékeit őrizte meg máig. A kötet 1787-től 1813. május 27- ig tárgyalja az édesapja mindennapjait. Néhány megjegyzésből azonban, amelyeket fiatalabb Szűcs Sámuel vagy Miklós naplójában olvashatunk, valószínűnek tartjuk, hogy az édesapa is haláláig vezette krónikáját. A későbbi kötetek azonban elkallódtak. Sárospataky Józsefné, Szűcs Sámuel e- gyik unokája, nekem jegyezte meg egykor, hogy a családi ház padlásáról nagyon sok értékes iratot semmisítettek meg, talán inokolatlan félelmükben.

305