Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - H. Halász Anna: A Zempléni Kaszinó könyvtára (l831-1850)

gyegyűlés pótolta azt mindaddig, míg az önkormányzatot sértő és abba beavatkozó szándékú rendeleteket nem küldtek a kormányszervek. A megyei ön- kormányzat megsértése miatt ellenállás kezdődött az önkénnyel szemben. Már itt, a megyegyűléseken összeütközésekre került sor a konzervatívok és liberálisok között, de az ősi alkotmány megvédését illetően még egységes az álláspont: többek között az adó és újoncozásra kiadott rendelet ellen. Korábban csak közigazgatási céllal avatkozott be a kormányzat, most már sok e- gyéb, az önkormányzatot sértő módon is, ami növelte az elégedetlenkedők táborát. Az intézkedések, rendeletek, növekvő adóterhek, az adókivetés és behajtás körül elkövetett visszaélések a megyegyűléseken veszekedésekké fajultak. Zemplén megye nem akarta megfizetni a kirótt adókat. Az 1817-ben, éhinség miatt kapott előleget sem tudták behajtani. Az újonclétszámot hiába szabták ki a megyére, behajthatatlan maradt. A hatalom az ellenállás megtörése, a rendeletek betartása érdekében királyi biztosokat küldött ki. Zemplén megye élére Malonyay János került, aki az 1823. március 21—i közgyűlésen mutatkozott volna be, de a királyi megerősítés ellenére el kellett hagynia a megyegyűlés termét, a megyei tisztviselők, alispán, főszolgabírók stb. pedig írásban kinyilatkoztatták, hogy az adóra és újoncozásra vonatkozó királyi biztos parancsát nem teljesítik. Malonyay tehetetlen az ellenállással szemben, az új királyi biztos, Lónyay Gábor is hiába próbálja felhasználni személyes korábbi jó kapcsolatait. Zemplén megyében december 15-ére újra összehívták a nagygyűlést, katonai karhatalommal félemlítve meg a résztvevőket. A katonák a megyeház előtti térre vonultak fel és 24 megyei vezető tisztviselőt egy napi fogságban tartva értek csak célt. így az adók behajtása és az ú- joncozás megkezdődhetett.1 Hasonló volt más megyék ellenállása is. Ilyen e- lőzmények után ült össze az 1825/27. évi országgyűlés, békíteni és a reformokat törvényesen is megindítani. Ezeken az ú n. reformországgyűléseken elsősorban a nemesség jogainak biztosítása, majd a polgári átalakulás feltételeinek kérdései és sürgető megoldások kerültek napirendre.

A korszak jelszavai: "haza" és "haladás", melyek nemzeti egységet, közteherviselést jelentettek, jogot nemes és nem- nemesnek egyaránt, polgári átalakulást gazdasági és kulturális téren. A kultúra terjesztésével készítették elő a politikai harcot. "Kiművelt emberfőkre" volt szükség. Ennek a célnak szolgálatára hozta létre Széchenyi István kezdeményezésére a nemzet a Magyar Tudós Társaságot (az Akadémiát). Új folyóiratok, újságok indultak, nem zeti múzeum és színház épült. Nyilvánvalóvá lett, hogy a művelődés nemzeti ügy és csak társadalmi összefogással lehet emelni a közműveltséget, az ismeretek terjesztésével fejleszteni a mezőgazdasági, ipari termelést és ezzel megvalósítani, erősíteni az átalakuláshoz nélkülözhetetlen nemzeti egységet. Ahhoz, hogy ezt a feladatot végre lehessen hajtani meg kellett találni a kul272