Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
setben legalábbis a tatárjárásig tudjuk visszavezetni, ez nem sokkal későbbi időt jelent, mint a Herzog és Koller által tárgyalt időszak. Koller maga a jogi értelemben vett város keletkezését, és ezzel a korábbi tipus megszűnését valamivel későbbre teszi, mint Herzog, a XII. század második felére.*^ (A városerődítések általánossá válása mások szerint is a X1I-XIII. század.*^) Úgyhogy azt állapíthatjuk meg, hogy a magyarországi városfejlődés XI-X11. századi csiráformái azonos struktúrát mutatnak, mint Németország X-XI. századi fejlődése. Ez leginkább a püspöki városok és Szeged esetében igazolható. A további fejlődés azonban megrekedt, egy archaikus állapot konzerválódott, amelyből csak a középkor végén kezdtek kibontakozni a városok. A XIII. századi magyarországi városiasodási hullám (a jogi értelemben vett és. tömörült városokra gondolunk) csak a Dunántúlt, a Felvidéket és Erdélyt é- rintette, az Alföldöt és néhány püspöki várost érintetlenül hagyott. (Az egyetlen alföldi kivétel Szeged lenne, de itt a városprivilégium ellenére a tömörülés ugyancsak a XV. században következett be.) Ebből viszont az következik, hogy semmiféle ázsiai, ill. nomád, vagy pedig alföldi várostípusról nem beszélhetünk, a városok a XI-XII. századi Magyarországon a korabeli külföldi városmagokhoz hasonlóan keletkeztek. Az Alföld, ill. az Alföld széle any- nyiban különbözött az ország többi részétől, hogy itt a fejlődés megrekedése után több évszázados késéssel kezdve tért rá a városfejlődés arra az útra, amelyet a németországi városok már a XII. században a többi magyarországi város pedig a XIII-XIV. században tett meg. II. A MEZŐVÁROSOK PROBLÉMÁJA. 1./ MEZŐVÁROS ÉS VÁROS. Magyarországon voltak a valódi városokon kívül latinul Oppidumnak, magyarul mezővárosnak nevezett több-kevesebb városi szabadságjogot élvező helységek. A középkor végén a polgárok szabadságával csak a szabad királyi városok lakói élhettek, a többi város, vagy valamiféle városias szabadságot élvező település polgárai jogilag jobbágyok voltak. A szabad királyi városok közvetlenül a király alá tartoztak (és az egy 145 Szeged kivételével) fallal voltak övezve. Voltak ugyan földesúri "libera ci- vitas-"ok is, amelyek lakói több kiváltsággal rendelkeztek, és amelyek többségének falai is voltak, a feudális állam szempontjából ezek polgárai is jobbágyoknak számítottak.** ^ A magyar szakirodalom a mezőváros (oppidum) elnevezést általában gyűjtőfogalomként alkalmazza mindazokra a kiváltságos településekre, amelyek nem esnek a szabad királyi város fogalom alá, és amelyek lakói e szerint jobbágyok, gazdaságilag azonban ezek a jogi értelemben 147 nem teljes jogú varosok (Stoob kategóriái szerint "Minderstadf'-ok) egy része feltétleniü városszerepet látott el, hiszen lehetetlen, hogy nagy kitcrje23
