Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kahler Frigyes: Adalékok az újkori pénzhamisítás történetéhez (XVII. századtól 1848-ig)

Vizsgáljuk meg most már milyen konkrét formákban jelentkezik a papírpénz hamisítás a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. A vizsgálat alapját képező numizmatikai anyag igen kis számú, s csupán ennek alapján aligha tudjuk elképzelni a XIX. század első felének nagy pa­pírpénz hamisítási hullámát. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a hamis pa­pírpénzeket - lefoglalás és elkobzás után - a hatóságok a bankjegyet kibo­csátó banknak küldték meg, ahol tüzetes vizsgálat után többségét megsemmi­sítették, s csak azok a példányok maradtak fenn, amelyeket a bank, mint min­tapéldányt őrzött meg, illetve köröztetett a pénztáraknál, a hamisítványok, le­írások mellékleteként. A papírpénzhamisítványok két alapvető típusba osztha­tók. Egyik - az időrendben is először megjelenő - teljes egészében kézzel egyenként megrajzolt hamisítványok. Ezek igen primitív utánzatok. Egyik vizs­gált 5 guldenesen például a száraz bélyegzőt egy 3 krajcáros satírozott lenyo­matával imitálták.11^ A hamisítványok másik csoportja a sokszorosítás útján készített hamisítványok. Ezek a réz vagy fa metszetről óriási tömegben ké- szült hamis bankjegyek jelentettek jelentős veszélyt a papírpénz intézményé­re. A hamisítványok a megtévesztésig hasonlítottak sokszor az eredetire. Le­leplezésük - akkor, amikor a kézzel rajzolt primitív hamisítványok is méltán számítottak sikeres forgalombahozatalra - jelentős nehézséget okozott a ha­tóságoknak. Gyakorlati példák igazolják, hogy a hamis pénzeket nem a pa­pírpénzt ismerő iparos kereskedő sem ismerte feL1U A papírpénzhamisítás ro­hamos elterjedése szükségessé tette, hogy az Osztrák Nemzeti Bank a ha­misítványokkal foglalkozó és a büntető ügyekben szakvéleményt adó osztályt hozzon létre, amely a beküldött hamisítványokat pontosan nyilvántartotta, és folyamatosan tájékoztatókat bocsátott ki az újabban megjelenő hamisítványok- 112 pol. Sajnos, az Osztrák Nemzeti Bank kimutatását nem állt módunkban tanul­mányozni. Ezért inkább csak példaszerűen említünk jelentős hamisító műhe­lyeket a numizmatikai irodalomból. Egyik nagy jelentőségű műhely - a Kiss Balázs és társa ellen indított, fentebb hivatkozott perből ismeretes - Gyarmathi Moizes nagyváradi hamisí­tó műhelye az 1830—as évek végén, 40-es évek elején. Jelentőségét nemcsak az mutatja, hogy hamisítványait az Osztrák Nemzeti Bank név szerint is re­gisztrálta, hanem főként az_ előállított hamisítványok minősége és mennyisége. A bűnszövetség két tagja - a végül Désen letartóztatott Méndeí Valah és Pauzer Bernât - rendszeresen járta a vásárokat, ás igyekezett mentül több hamisítványt forgalomba hozni. Jellemző adat, hogy csak egy debreceni vá­113 sáron 50 db lO forintos hamisítvánnyal jelentek meg. A másik műhelyt u- gyanebből a perből ismerjük. Püspökladányban működött a harmincas évek­ben, Kálmán Horog és társai a papírpénzhamisításban újból jelentkező szer­242

Next

/
Oldalképek
Tartalom