Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kahler Frigyes: Adalékok az újkori pénzhamisítás történetéhez (XVII. századtól 1848-ig)

züstözték. Felismerésük a lakosság alsóbb réteget között nem járt nagy ve­széllyel. Nem ritka, hogy ilyen hamis XV. krajcárost kilyukasztva nyakban vi­49 seltek, ami amellett bizonyít, hogy a pénzt valódinak vélték. Ebben a cso­portban találjuk egyébként a legdurvább kivitelű, teljesen deformált hamisítvá­,,.5° nyokat is. A XVII. század végén ismét találkozunk az elmúlt század anyagánál em­lített suberatusra emlékeztető hamisításmóddal. A kecskeméti lelet (1907) 1694 évszámmal készült K-B verdejelü XV. krajcárosa készült ezzel a nem kis munkát igénylő és csak kivételesen előforduló technikával. A sima réz­lemezből készült magot vékony ezüstlemez borítja. A veret eredeti verőtő használatára utal, ezért a kétségtelen ügyes kezű hamisítót a körmöcbányai 51 pénzverde alkalmazottai között kell keresni. XXX A Rákóczi szabadságharc pénzügyeinek ismertetése nem tárgya dolgoza­, 52 tunknak. Csak utalunk az ide vonatkozó irodalomra. Közismertek azok az intézkedések, és erőfeszítések is, amelyek az önálló magyar állam gazdasá­gi - ezen belül pénzügyi - alapjainak lerakását szolgálták. A hadsereg ellá­tása érdekében létfontosságú külföldi fegyver és posztó vásárlások gyakor­latilag teljes mértékben lekötötték az állam nemesfém bevételeit, ide értve a francia segélypénzt is. A pénzforgalom belföldi megoldására szánt és 1704. április 22-én beve­zetett - az ezüst polturával azonos névértékű - de ténylegesen negyed ré­szét érő rézpoltura 2 millió forint értékben történő verése megindított egy nagy inflációs hullámot. Ugrásszerűen megnőtt az ezüst aprópénz iránti i- gény, ami nagy lehetőséget nyitott meg a pénzhamisítók számára. A rézpol- turák hamisítását ugyanakkor elősegítette, hogy a rézpénzt nem kellett ezüs- tözni, továbbá, hogy technikailag lényegesen könnyebb volt előállítani, mint a vékony lapu ezüst polturákat. Az éremkóp egyszerűsége is ösztönözte a ha­misítókat. Ha túlzás is Esze Tamás megállapítása, mely szerint az 1696 évi "vörös polturából" többet hamisítottak a Rákóczi szabadságharc évei alatt, 54 mint hivatalos kibocsátás , de kétségtelen, hogy a hamisító elemek igye­keztek a konjukturát kihasználni. A Lipót-kori hamisítványok tárgyalásánál említett kisebb műhelyek mellé csatlakoztak alkalmi ötvösök, rézműves cigá­— 55 nyok, zsidó és görög kereskedők is. A hamisítók egyik központját Esze Tamás a Tisza vidékére teszi. A Fel­vidéken működő hamisítók perében 1706-ban mondott ítéletet a Selmecbányái törvényszék. Gotten Zsigmond és János ügyében a halálos Ítélet végrehaj­56 tását csak a fejedelem kegyelmi elhatarozasa akadályozta meg. Sáros me­234

Next

/
Oldalképek
Tartalom