Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kahler Frigyes: Adalékok az újkori pénzhamisítás történetéhez (XVII. századtól 1848-ig)
minőségű dénárokat előállító műhelyről. Itt elég nagy mennyiségű II. Mátyás 31 és II. Ferdinánd dénár készült, uralkodóként azonos verőtövekkel* Az 1640- es években azonban már nem találkozunk á hercegovinál verde működésének további bizonyítékaival. A XVII. század tallérhamisítványait - Lipót trónralépéséig - kizárólag az öntött réz alapanyagú darabok képviselik. Tipikus képviselői ezek a "házi 32 öntésü hamisítványoknak". Káplár László vegyelemzései és értékelése szerint a hamisítványok e csoportjának fő alkotó eleme a réz, ólom, ón, cink. Ez a hamisítvány-csoport a Magyar Nemzeti Múzeum hamisítványgyujteményében viszonylag csekély számban képviselt. Kiemeljük ezek közül III. Ferdi33 nánd három tallér hamisítvány át. Egyik öntése olyan durva, hogy a pénz e- gyik részén 4 mm, másutt csupán 1 mm vastag. A tallérokat ezüstözve hozták forgalomba. A leletek, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum hamisítványgyűjteménye kézzelfoghatóan bizonyítja a hamis pénz készítésének és forgalombahozatalának leszűkülését, a nagy hamisító műhelyek eltűnését, már Lipót trónralépése előtt. A Lipót-kori hamisítványok között az új pénzegység, a XV. krajcáros foglal el előkelő helyet. Ugyanakkor a nagy értékű arany és tallér hamisítványokkal elég ritkán találkozunk. Figyelemre méltó, hogy Lipót aranypénzének egykorú hamisítvány a Magyar Nemzeti Múzeum hamisítványgyűjteményében nem szerepel, és az írásos feljegyzések is csak ritkán említik azokat. Ilyen esetben is fennáll annak a lehetősége - s ezt a körülményt a darab közvetlen vizsgálatának hiányában kizárni nem tudjuk - hogy nem a XVIII. századi 34 hamisítók "archaizál ás ár ól" van-e szó. Ezért csak a később tárgyalt budai műhely hamisítványait fogadjuk el egykoruaknak. A pénzverde eredeti körmöcbányai verőtöveinek hamisításra való felhasználása - mint az előző korokban is - előfordul. Ilyen verőtövekkel készült az 1698-as tallér'*5 és az 1701-es évszámú fél tallérok55 - mindkettő sárgarézből. A "házi öntésü hamisítványok" családjából is előfordulnak Lipót tallér hamisítványok. így a sárgarézből készült - 1692 K-B - tallér. A sárgaréz hamisítvány - eredeti darab lenyomatával készült öntőmintára utal. A lapos „ 37 de formaazonos betűk - és a rajzolat plasztikájának hianya erre utal. Mint már említettük a XV. valamint a VI. 3 krajcárosok illetve a polturák hamisítása a legelterjedtebb Lipót pénzei között. Ezt serkentette az aprópénz hiánya is, ami a lakosság széles rétegeit^® - elsősorban a joggágy- ságot - érintette, s amely nagyban megkönnyítette a hamis kis címletű pénzek forgalmát. Ugyancsak ez irányban hatott az a tény is, hogy a pénzverdékben előállított pénzek éremképei is igen alacsony színvonalon - sokszor kifejezetten torzak - készültek. így nem tűnt fel a hamisító által készített 232
