Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században

Hogy a bemutatott bérek milyen megélhetést biztosítottak a napszámból, bérből élő családoknak, összehasonlításként a korabeli piaci árjegyzékekből összeállítottam a legszükségesebb élelmiszerek, fogyasztási és munkaeszközök árait.

Egy férfi szőlőmunkás napi átlagkeresete 25 dénár volt, figyelembe véve, hogy 8 hónapig voltak napszámlehetőségek, az ünnepek és esetleges robot leszolgálása miatti munkanap kiesések miatt ez 150-180 nap, ami 40- 45 forintnak felelt meg. Ez a pénzösszeg jó megélhetést biztosított az alábbi piaci árak mellett: 1 kenyér— 10-12 dénár, 1 icce búzaliszt— 5-6 dénár, rozsliszt— 3-4 d., 1 köböl borsó— 1 Rf. 50 d., 1 köböl lencse 2 Rf, a bab 1 Rf 20 d.,1 icce olaj— 20—25 cL, méz— 25-38 d.,vaj- 12-18 d., tehénhús fontja— 3-5 d., borjúhús- 4-6 d., juh, kecskehúsé- 1-3 d., disznóhús fontonként- 6-10 d.,háj- 12-16 d., szalonna- 18-20 d.,1 tyúk- 10-12 d., csirke- 3-6 d., hízott lúd- 20-30 d.,1 kősó- 7 d.,egy hordó bor 30-35 forint, 1 pint bor a kocsmákon 15-20 d., 1 icce pálinka— 20-24 dénár.

A szerszámokra adatok: 1 metszőkés— 30—40 dénár, 1 kapa— 30—35 dénár,

1 puttón— 20—24 dénár.

A szőlőingatlanok igen drágák voltak a Hegyalján, bár a megbecsült és eladott érték különbözeiére jellemző az alábbi példa:

Tarcalon 1791-ben "A Szent Kereszt Promontóriumon a Sárosi Őrzésben lévő 40 kapás dézma adó szőllő, melly betsültetett 5500 Ft-ra ..." árverezésen a tényleges árat így rögzítették: "A Szent Kereszt nevű Szőlőt er észt vén köz eladásra - ezen szőlőt, mint legtöbbet Ígérő meg vette Tekin142

tetes Máriásy István Ur 2350 Rforintokon."

Amíg az országban a majorsági gazdálkodás a robotterhek növelését vonta maga után, addig a Hegyalján a s z ölömön okul túr a a bérmunkával foglalkoztatottak számát növelte.

Az adatokból kitűnik, hogy a lakosság jövedelme itt az országos átlag fölött állt. A jobb megélhetési lehetőségek mellett a lakosság többletpénze azonban nem ipari vállalkozásokban, hanem elsősorban szőlőingatlanok vásárlásában nyert értékesítést, ami társadalmi rangjukat emelte ugyan, de a- kadályozója lett a polgári fejlődésnek és az egész Hegyalja fejlesztését segítő nagyobb beruházásoknak. Még a pénzes nagy szőlőbirtokosok sem é- pítettek egyetlen borpalackozót, borfeldolgozót a XVIII. század végén, pedig a feltételek ekkorra már biztosítottak lettek volna.

A bérmunkával termelt árubor az egész Európában keresett értéke lett a Hegyaljának, biztosította hírnevét.

220