Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
A három kapálás bére általában egyforma volt, mert míg az első kapálás nehezebb fizikai munka volt, a keményebb föld fellazításával, addig a harmadlás sokkal gondosabb munkát igényelt. Ha bérkülönbségek előfordultak, ezek mindig a harmadlásnál a nagyobbak, melyet így indokoltak: "ilyenkor már jobban kell óvni a gerezdet" vagy "az kapásnak vigyázással kell lenni, nehogy az fürtöt megsércse." Másrészt a harmadik kapáláskor mindig kevesebb munkakéz volt a Hegyalján, mivel aratásra, cséplésre mentek el, akik tehették, így a kereslet bérnövelő hatással járt. Ezért panaszkodtak a vincellérek elszámolásaik idején: ” mivel az Munkás igen szűk volt, kéntelenittettem többet fizetni ... " vagy "Szűk lévén az kapás ... embereim aratni mentek ... a napi szám megdrágodott." A napszámbérek az 1600-as években 25 és 30 dénár között ingazoz- tak, étellel 15-21 dénár volt a fizetés. A XVIII. század során 27-34 dénár az előforduló napszámbér. 1660-ban 34 dénárt, 1721-ben pedig 36 dénárt fizet.... , , , 102 tek ki "ültetés bekapálasaert". A gyomlál ók 18-22 dénárt kaptak. KÖTÖZŐK, IGAZGATÓK NAPSZÁMBÉREI A vizsgált időszakban nem tudni pontosan, hogy hányszor kötözték a szőlőket, de permetezésekhez még nem kellett igazodni - még nem volt használatos a védekezésnek ez a módja a XV1I-XVI1I. században - a számadásokból általában kétszeri kötöztetés tűnik ki, június elején és júliusban. Júliusban alaposabban kellett kötözni, mert már a termés súlyát is tartani kellett a kötözött vesszőnek, lombnak, a szél bontogató kártételét is ki kellett bírni a kötésnek. Az igazgatás, pótkötözés a kibomlott vagy újra megnőtt vesszők, a fürtök megigazítására szolgált. Nincs adat arra, hogy ekkoriban levágták-e már a szőlőindák tetejét, a "tetejezés" kifejezés, napszámbérelszámolás sehol sem szerepel így. A kötözés mindig női, esetleg gyermekmunka volt. A kötözéshez vagy a gazda adott kötőfüvet, vagy a munkásnak kellett hozni, de ez általában nem lehetett különös gond, mert nem írnak róla az elszámolásokban. A napszámbérek az egész korszakban olcsók 15-18 dénár összegűek voltak, étkezéssel 9-12 dénár. Kirívóan dróga napszámmal csak Mádon, Zomboron és Tolcsván találkozunk 1726, 1740 és 1775-ben 19 dénár illetve 21 dénárral. A gyermekkötözők mindig csak 15 dénárt kaphattak, az igazgatók- ha külön megjelölik őket - 1-2 dénárral kevesebbet, mint a kötözők. Az 1770-es egyik elszámolásban, a kötöző, aki "kötőfüvet is aratott" 21 dénárt kapott, de ez feltehetően a napszámon túl végezte a kötözőanyag begyűj- lOl tését "aratását". 213
