Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században

nem szedhettek, fizettem 3 poltrát

33

, ami fél napszámbérnek felelt meg.

Mikor 18 dénár volt egy szedő napszáma, akkor "15 dénárt kapott osonnáig

,, 34'

a munkavégző. 1781-ben Enyedi József írta: " ... Taposónak frlistökig egy

3 5

egy petákjával fizettem", ami l/3-ad napszámbérnek felelt meg. Szabó Sámuel pedig tokaji szőlőjében "nyitóknak egy darab napra fizettem 6 graj, 36

czárt"- írta, ez több mint 1/3—ad munkabér volt.

Amíg a jó: munkát végzők jutalmakat kaptak, a hanyagokat, gondatlanokat, kártevőket szigorúan megbüntették. Erről már az 1641. évi rendtartás is így határozott: " '... Ha az Napi Számosok nem fogadnak szót, kárt tesznek napi béreket veszítik el, mivel nem zaboláztathatnak meg rósz szokásokbar A munkás hibájából, gondatlanságából eredő károkat bérlevonásokkal egyenlítették ki. A mádi vincellér 1746-ban a túlfizetés miatt egy forint bérle- 38

vonással bűnhődött. Az újhelyi szolopasztor 1796-ban 3 Ft büntetést szer . 39

vedett, mert nem vigyázott kellően. 1799-ben Madon a Percze nevű szőlő

ben állatok kártétele miatt a szőlőpásztor 12 pálca Utleget és 6 forint bünte 40

test "szenyvedett el."

TILTOTT BÉREZÉSEK ÉS ELLENINTÉZKEDÉSEK

A munkáltatóknak alapvető érdeke volt a jó munkaerő és annak időbér történő biztosítása. Ennek a legkülönfélébb módjai voltak a Hegyalján, főleg jó Ígéretekkel, előlegekkel, "előpénzzel" "felpénzzel.11 Rendkívül jó szőlőtermés, gyors érés idején, vagy a közelgő tél, a rossz időjárás kényszerítő hatására a limitált béreknél lényegesen többet fizettek a munkásoknak. A k< mény télben, hóban való szüreteléskor, a nehezebben munkálható talajú, me redek fekvésű szőlők munkáinál "ráígértek" még a szokásos bérre, hogy a munkavégzésben lehetőleg ne legyen fennakadás. Szembetűnő, hogy milyen változatos ígéretekkel kötöttek le munkáskezeket, több napszámbér fizetésével, mindenféle ellátási kedvezmény Ígérgetésével és megadásával biztosítót ták a maguk szőlőművelését a szőlőbirtokosok, hogyan csalták el egymás munkásait.

A munkát vállalók szívesen válogattak a kedvezőbbnél kedvezőbb lehetőségek között, hiszen tehették, mert gyakori volt a munkáskéz hiánya. A

Sárai lelkész már 1632-ben azért panaszkodott, hogy "bátor pénze volna is,

41

pénzéért sem talál mívest ... "

Máskor azért nem volt munkás, mert nyáron a nagyobb szőlőmunkák befejezése után sokan aratni, csépelni mentek az Alföldre, téli kenyerük biz196