Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
BÉRFIZETÉSI MÓDOK A bérfizetéseknek, bérjellegű juttatásoknak különböző változatai alakultak ki a Hegyalján: szakmány, hetibér, napszámbér, darabbér, éves szegödmény stb. A fizetés pénzben, természetben vagy vegyesen, mindkettővel együtt történt, Csak pénzben általában a szakmányosokat és az ellátás nélkül dolgozó napszámosokat fizették. Vegyes fizetséget kaptak az étkezéssel együtt munkát vállalt szőlőmunkások, napszámosok. A bor, pálinka-áldomás nem számított természetbeni fizetségnek. A szőlőművelés bortermelésben a bérfizetésnek két formája volt használatos, mint ahogy Szirmay Antal írta: "... a tulajdonostól fizetett napi bér, vagy a szőlőmívesekkel bizonyos sommás munkára nézve kötött szerződig meny ..." Ez utóbbit nevezték szakmánynak, melyért mindig előre kialkudott bért kaptak, amely teljesítménybérnek tekinthető, mivel a munkáltatók a munka produktumát vették figyelembe. Napszámbéreket vagy élelmezéssel vagy anélkül fizettek. Természetesebb mód lett volna a vegyes fizetésű napszám - mint ahogy gyakoribb volt az egész országban -, mivel a munkát végző megszabadulhatott volna az ellátás gondjától, a munkaadó pedig a bér bizonyos hányadát 1/3, 2/5 részét az étkezésbe számíthatta volna be. A Hegyalján az élelmezés nélkül fogadott napszámos az általános, a gyakoribb, abból a sajátos helyzetből adódóan, hogy itt a munkáltatók nagyobb része extraneus birtokos, élelmiszerkészlettel nem rendelkeznek, még saját maguk ellátására is vagy magukkal hoznak, vagy itt drágábban kénytelenek mégvásárolni az élelmiszereket. Az "ellátásos" napszám ritkán fordul elő, főleg a több napra jött idegen munkásoknak adtak élelmet az itt lakók. Az ellátással fogadott napszámosok általában 8- 12 dénár - a napszámbér l/3-ad részének - értékben kaptak napi háromszori étkezést: reggelit-ebédet-vacsorát. A reggeli kenyér-szalonna és pálinka, az ebéd hasonlóan vagy főtt étel és pálinkái helyett bor, este húsos főtt é- tel és pálinka. A Hegyalján kifizetett szőlőmunkások napszámbérei magasabbak voltak az országos átlagnál. Míg itt egy kapás 27-36 dénárt kapott, a Dunántúlon Vas, Sopron megyében csak 20-25 dénárt, egy kötöző itt 18-21, ott_12-15 dénárt. Az Egér-Gyöngyös vidéki hasonló napszámok bérei csak 2/3- részei 15 a hegyaljaiakénak. Figyelembe véve azonban, hogy a kenyér, kenyérnek-_ való, sokkal drágább itt, mint akár az Alföldön, akár a Dunántúlon - a munkabér nagyobb része pedig a drágább élelmiszerekre fordítódik - így ez a látszólag magasabb jövedelem nem jelentett sokkal jobb megélhetést. A vizsgált időszakban a XVII. század elejétől a XV11I. század végéig a piaci ter191
