Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Ács Zoltán: Kísérletek a Várday vagyon megszerzésére (Egy XVI. századi háramlási per története)
ACS ZOLTÁN Kísérletek a Várday vagyon megszerzésére (Egy XVI. századi háramlási per története) A kisvárdai Várday család a középkori Szabolcs megye legelőkelőbb családjainak egyike volt. Három évszázadon keresztül nemcsak Szabolcs megye dolgaiba szóltak bele döntően, hanem magas egyházi és állami méltóságokat elérve országos ügyekben is hallatták hangjukat. Volt köztük kalocsai érsek, bibornok, erdélyi püspök, királyi főkancellár, titkos kancellár és főpohárnokmester. Ezeket az előkelő, befolyásos méltóságokat természetesen arra is felhasználták, hogy családi birtokaikat gyarapítsák. Egy 1521-_ bői fennmaradt urbárium szerint a család birtokait képezte az egész Pelső- Szabolcs, Szatmár megye egy része és a bátmonostori uradalom, amely Bács, Bodrog és Baranya megyékre terjedt ki. A Várdayak birtokaik köz-_ pontjául Kisvárdát választották, ahol a XV. század második felében építették fel családi fészküket, a kisvárdai várat. A család utolsó, jelentős tagja Várday IViihály, a keleti országrész egyik legnagyobb birtokosa volt. Mivel a családban rajta kívül 1582-ben már csak egy kiskorú férfitag élt, végrendeletében vagyonát felesége és lányai között osztotta szét. Az 1584-ben bekövetkezett halála után néhány hónappal elhunyt az utolsó férfitag, Várday János is. Mivel sem a rokonság, sem pedig az udvar nem nyugodott bele a leányági örökösödésbe, megtámadták a végrendeletet és pert indítottak az új örökösök ellen. Tanulmányunkban ennek a pernek lefolyását és hátterét dolgoztuk fel azzal a szándékkal, hogy bepillantást engedjünk a korabeli jogviszonyokba, a kincstár gazdasági politikájába és végső soron a keleti, észak-keleti országrész századvégi történetének egyik problematikájába is. A Várdayak ellen indított háramlási per nem tekinthető helyi, elszigetelt jelenségnek, hanem beleilleszkedik egy általános, országos folyamatba, melyről szükségesnek tartjuk néhány mondattal szólni. A Habsburg uralkodók a XVI. században egyre súlyosabb pénzügyi gondokkal küzködtek. Már Miksa császár is (1564-1576) komoly adósságot ö- rökölt apjától. Nemcsak a hosszan elhúzódó török háborúk emésztettek fel hatalmas összegeket, hanem a császári udvartartás is, amely Miksa, de méginkább az őt követő Rudolf császár uralkodása (1576-1608) alatt nem 171
