Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Zolnay Lászlót A "Balassák" és a Felvidék. (Adatok a XII-XIV. század néhány kritikus évtizedéhez)

358, 553. - KARÁCSONYI, 1900-1901. I. 384-391.

220 A U. 42, 50. IV. 336. - OL Dl. 656. - KNAUZ III.” 678.i

221 A II. 42, 50. - III. 132, 145, 492. - IV. 143, 515, 518. - CD VIII. 4. 77.- OL Dl. 3773.

222 OL Dl. 5917.

223 Zichy okmt. III. 587.

2Zh Régi jelzete: OL Balassa család levéltára 1372. április 3. - ZOLNAY 1937. 37.

225 A leányági Donch-ivadékok - a Szentgyörgyi és Bazini Or ófok és a Csór nembeli Günyüiek^ leszármazóinak sorsa már kiviilesik tárgyun.- kon. A Günyüiek 1402-re fiágon szintén kihaltak. Gönyüi Jánosnak fiúsított leányai révén Özdögei Besenyő Pál és a Losonci Bánffyak szerzik meg, öröklik a Gönyüi-javakat; ivadékaik közt ott találjuk a Bánffyakat, kik közül Dénes, Mária királynő (13 82-13 95) apródja, majd dalmát—horvát bán, zólyomi főispán.

Leányágon Donch mester ivadéka Szentgyörgyi és Bazini Cecilia is, Rozgonyi István temesi ispán neje, a galambóci hajós-csata legendás asszony-hőse. (BÁRTFAI, 1938. 525-530. - A IV. 492, 519. - A 148, 358, 553. - NAGY Iván: Magyarország családai, I. Pest, 1857. 163. - KARÁCSONYI, 1900-1901. 384-391. KARÁCSONYI említi: Csór nembeli Gönyei János. ) Tamásnak, az 1326-1358 közötti csókakövi várnagynak, liptai és körösi főispánnak, királyi főajtónállónak a fia 1354—1373 kir. főajtónálló, győri és komáromi ispán volt. Bártfai Szabó id. m. 529. szerint Gönyei János leányának, Apollóniának fia Szántai Kolos fia Jakab udvari ifjú, unokája pedig Némái Kolos Jeromos 1415-1457 budai várnagy volt. - Szentgyörgyi és Bazini Cecilia, Rozgonyi Istvánnéról: FÜGEDI, 1970. 85.

226 ZOLNAY, 1935. 35. - ZOLNAY, 1971. 157. (Demeter címerének képe 1299-ből)

227 Siebmacher. Pótkötet, 42-43. lap, 27. tábla.

228 Említettem már, Donch mester 1327. évi aranyos (aranyozott) fegyverviselési joga armatúrájához, az ő és serviensei páncélzatának, sisak- és szerszám-, valamint fegyverzetének szín-viselési joga, de ennek - az élő heraldika korában - a címerek heraldikájához semmi köze nincs. A színek viselésének joga később, a magyar heraldikában, de a viselet és fegyver-viselet dolgában sem fejlődött ki, úgy, mint ahogyan ez - Nyugat és Dél-Európában általános lett. Néhány halavány nyoma nálunk csak a pecsétek színének használati jogában (vörös, zöld etc.) mutatható ki.

229 A V. 371.

164