Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Hőgye István: Hegyaljai vásárok, piacok, 1711-1849
Tokaj hat országos vásártartásra nyert privilégiumot: Gyümölcsoltó Boldogasszony (márc. 25.), Keresztelő Szt. János napján (jún. 24.), Szent Anna-napkor (júl. 26.), Szt. Mihály napján (szept. 29.), Simon, Juda napján (okt. 28.), Tamás-napkor (dec. 21.). Tolcsva 1838-tól négy országos vásárt rendezett: Böjtelő (febr.) hava 10., Szent Iván (június) hava 13., Szent Mihály (szept.) hava 7., Szent András (nov.) hava 9-én.8 A hegyaljai vásárok között az első a tállyai Vince-napi vásár volt, melyet január 22-én tartottak. Ezután majdnem arányos elosztásban következtek a tavaszelői, tavaszi, nyári, nyárutói, őszi és téliek, köztük az újhelyi és tokaji Tamás-napi vagy karácsonyi vásárok (dec. 21.). A korábban felsorolt városonkénti vásárok időpontjai állandóak voltak, bár a 18. szd. során több olyan megjegyzés is van mikor pl. Tárcái, Keresztúr, Tokaj rögzített vásárnapjai ha rendkívüli, vagy felekezeti ünnepekre, vasárnapra estek, úgy azokat az ünnep előtti hétfőn tartották. Liszkán is módosultak a vásári napok, mivel itt mindig csütörtökön volt vásár, ünnep esetén előtte való napon tartották, ezért van az, hogy pl. József-napi vásár március 17. és március 22. között is hirdetve van. Az időpontmódosulásokat a hegyaljai főszolgabírók körlevelekkel hirdették ki, küldték szét kidobo- lás, „hirrététel” céljából a városok elöljáróságának: „. . . Tarcalon a Szent Márton napján tartattni szokott országos vásár ennek utánna, ha vasárnapra esne, a következő napon, a Szaniszló vásár két nappal előtte fog tartatni . . .”9 Szemere Péter hegyaljai szolgabíró szintén értesíti a vidék lakosságát, hogy az „. . . esztendőnkint tartatni szokott tállyai hordós vásár ezidén közbe jött zsidók ünnepjek miatt október 12-dik napjára tétetett által...”10 Voltak olyan vásárok, melyek egyházi ünnepek miatt változó időpontokban kerültek megrendezésre, ezeket soha sem rögzítették pontosan naphoz, hiszen az újhelyi virág- vasárnapi, a tállyai nagyheti, a pataki áldozócsütörtöki, és a keresztúri pünkösd-csonka- heti vásárok a húsvét időpontjának függvényei voltak. Volt olyan vásár, amely a szomszédos vagy környékbeli város elő- vagy utóvására volt. így a február 9-i újhelyi a február 10-i tolcsvainak, a József-napi liszkai a tarcali és tokaji Gyümölcsoltó vásárnak, a június 24-i tokaji a jún. 26-i tállyai a június 27-i mádi, liszkai, pataki, azok pedig a június 29. szerencsi vásárnak elővásárai lehettek. Utóvásároknak tekinthetők az aug. 20-i erdőbényei, aug. 24-i keresztúri vagy az október 13. tállyai hordós, okt. 18-i erdőbényei, a tokaji Simon-Juda vásár, valamint a híres téleleji november 1. szerencsi, nov. 5. újhelyi, november 9-i tolcsvai és nov. 11-i tarcali vásárok. Az így megrendezett vásárok főleg a távolsági árusok, kereskedőknek voltak előnyösek, mert egy úton 3-4 vásárban is árulhattak. A helybeli árusok sokszor sérelmezték, előnytelennek vélték, mivel az árubőség, a nagy felhozatal a bővebb kínálat rontott értékesítési lehetőségeiken. Előfordult azonos nápokon tartott országos vásár is pl. Gyümölcsoltón Tarcalon, Tokajban, Szent György napján Szerencsen, Erdőbényén, Szent László-napon Mádon, Olaszliszkán, Sárospatakon, Szent Mihály-napon Tokajban, Olaszliszkán, Tamás-napon Ujhelyben és Tokajban egyszerre voltak országos vásárok. Ilyen alkalmakkor a kínálat kisebb volt, hiszen az árusok megoszlottak a két vagy három vásár között, a vásári forgalom is csökkent. A vásárló lakosság jobban szerette a bő választékú, olcsó vásárokat és a hatóságok is azon voltak, hogy ne legyenek azonos időpontban. Egy megyei jelentés szerint, amely forgalmuk alapján rangsorolta a hegyaljai országos vásárokat a legjobbaknak értékelte a tarcali Szaniszló-napon, a tokaji június 24-i, a tállyai október 13-i, hordós, valamint a keresztúri Katalin-napi vásárokat, a többit középszerűnek, sőt a pataki, erdőbényei, olaszliszkaiakat kimondottan gyengéknek.11 86
