Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Vass Előd: Borsod megye török adóztatása az egri vár eleste előtt, 1544-1596
a török szultánok időszakonként utánaigazították az akcse értékét is, s így 1566-ban 60 akcséra, majd 1570-es években 66 akcséra változott meg. (Ld. a függelékben.) A fejadó, vagy harács állami adó volt, amit a budai kincstár külön kezelt és külön is szedett be. Ebből az összegből a zsoldos katonaságot, elsősorban a janicsárokat fizették. A hatvani szandzsák második ismert részletes adóösszeírása, törökül tahrir deftere 1559. dec. 3.—1560. jón. 11. között készült el. A keltezését a kézirat 58., 91. és 187. lapjának feljegyzései alapján határoztuk meg.22 A részletes adóösszeírás földrajzi kiterjedése az 1548. évi tahrir defterhez képest lényegesen nagyobb. A korábbi három náhije helyett itt már négy szerepel, mivel a hatvani, pásztói jászberényi náhijéket az itt először megjelenő egri náhije egészíti ki.23 Az 1559. évi részletes adóösszeírás szövegében megfigyelhető a törökök azon törekvése, hogy az egyes falvakat a közelebb levő várakhoz jelöljék ki. Az egyes falvak nevének lejegyzése után török mérföldben (mii) egy-egy várhoz való távolságát is feltüntették. A kézirat 173. lapján pl. Novaj falu, Egerhez 1 mérföld (mii) stb. A távolság feljegyzése a török területi igazgatás megszervezéséhez újabb szempontot jelent. Több helyen a helységek neve után a török javadalom-birtokost is megemlíti, mint pl. Miskolc városnál Mehmed aga, zaim-birtokost, aki itt az utolsó török javadalom-birtokos volt. Miskolc 1559. dec. 3-tól szultáni hász-birtok lett.24 Az 1559. évi részletes adóösszeírás az adófizetők névjegyzékének feljegyzésénél megkülönbözteti a „régieket” és az „újakat”, valamint a „hane” adófizetőket és a családfőket, akiket személyekként (nefara) is feltünteti. Miskolc esetében 150 „hane” adófizetőt és 581 személyt (nefera) sorol fel. Az 581 személy közül 3 pap, 277 családfő, közte egy deákkal, s 283 legény fiú volt. A törökök Miskolcon, tehát minden 15 évnél idősebb felnőtt férfit összeírtak, de közülük csupán 150 adófizetőt jelöltek ki. A többiek talán szegények voltak. Erre látszik mutatni Miskolc 1564. évi magyar dikális összeírása is, ahol 215 porta adózó mellett 12 új, 25 elpusztult és 20 zsellérportát említ.25 Az 1559. évi 277 családfő és az 1564. évi összesen 272 porta közeli számadatát a miskolci háztartások számával jogosan azonosíthatjuk. Ami azt jelenti, hogy 1559—1564. között Miskolcon mintegy 1800 fős népesség élt. A felvidéki városok és megyék 1560. szeptember 6-án Eperjesen tartott gyűlésén Eger várának újabb kiegészítő őrséget szavaztak meg. Erre válaszul Haszán hatvani szandzsákbég, 1560. október 10-én Eger ellen újabb megtorlásokat hozott, kötelezte a környék lakosságát az egriek mozgását bejelenteni. A török szultán és Ferdinánd király 1562-ben újabb hét évre szóló békét kötött, de a „status quo” alapján kötött béke ideje alatt a törökök továbbra is terjeszkedtek. 1564-ben meghalt Ferdinánd király, s a megszakadt béke következménye a török és a törökbarát erdélyi csapatok Borsod megyei megjelenése volt. A török, az erdélyi és,a császári csapatok 1565. évi borsodi hadműveleteinek következménye a török területi terjeszkedés előnyomulása lett. 1567 körül már Ajnácskő, Dédes és Putnok palánkvárában török helyőrség szolgált. Borsod megye északi részén is megjelentek a török helyőrségek, ami területileg azt jelentette, hogy Eger, Szarvaskő, Cserépvár és Diósgyőr magyar helyőrségeit sikerült majdnem teljesen bekeríteni. Az 1568. február 17-én megkötött drinápolyi béke ezt a helyzetet rögzítette.26 A füleki szandzsák 1575/76. évi fejadó defterében szereplő náhijék és helységek felsorolása, szinte teljes egészében megegyezik az 1578/79. évi fejadó-összeírásban is felsoroltakéval. Ebből a tényből arra következtethetünk, hogy már 1575-re a füleki szandzsák területe elérte a legnagyobb területi kiterjedését, s később sem nagyon tudták tovább növelni. Borsod megye területén a putnoki és a szendrői náhije helységei szerepelnek. Azonban a két náhije közül csupán Putnokon volt 1567. körül török helyőrség, s a szendrői várban pedig magyar helyőrség tartózkodott, de ennek ellenére környező helységei közül többet adóztatásra kényszerítettek. A török adóztatás sajátosságaként, tehát 54
