Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Vass Előd: Borsod megye török adóztatása az egri vár eleste előtt, 1544-1596
sáról biztosan tárgyaltak. Talán a falvak adóinak megfelezése is felmerülhetett, ami később a magyar adóztatásban általánosan elfogadott lett.15 A hatvani szandzsákban Eger vára magányos sziklaként ékelődött be, s körös-körül már a szomszédos falvakban is török birtoklás volt. A sikertelen 1552. évi török ostrom után újra a tárgyalások kerültek előtérbe. Ferdinánd király 1553-ban esetleges békekötési lehetőségek kipuhatolására Hadim Ali budai pasával vette fel a kapcsolatot. A török feltételt hamarosan meg is kapta. Ezek között a törököknek javadalomként kiosztott hódoltsági terület végleges átengedése is szerepelt. Verancsics Antal érsek, a király diplomatája, Budán 1553. áprilisában, Hadim Ali pasával a többi szandzsákbégek jelenlétében tárgyalt. Itt a Szolnok és Eger ostroma előtt is a töröknek adózó terület tisztán a török, s az azóta hódoltatott terület pedig kettős adózás alatti megtartása merült fel. Ezt azonban magyar részről nem fogadták el, s így az 1553. áprilisában Budán megkötött féléves fegyverszünet Heves és Borsod megyét a korábbi kettős adózású terület állapotában hagyta. A további évtizedekben egészen 1596-ig, megújított fegyverszünetek és más békekötések ezt a megállapodást automatikusan átvették.16 Az 1553-ra kialakult „status quo” alapján tehát a törökök a Magyar Királyságban, s így Borsod megyében is, csak egy sávban adóztattak. A magyarok viszont nagyjából az egész török területen, le egészen Eszék—Titel—Temesvár vonaláig, tehát van „tisztán magyar adóztatási övezet”, de nincs „tisztán török adóztatási övezet”. A kettős adóztatási övezet kérdésében tehát megkülönböztetendő a törökök adóztatása a Magyar Királyságban és a magyarok adóztatása a hódoltságban. így Borsod megyében is török és magyar végvárak egyformán voltak, de tényleges határ a végvárak vonalában nem alakult ki. Mind a két fél a másik kiszorítására és a másik területén való adóztatásra törekedett. Ez a törekvés lassú terjeszkedést jelentett még béke idején is, mert állandó csatározásokat eredményezett.17 A kisebb csatározások között is kiemelkedő jelentőségű volt az 1553—1559 között folyó nógrádi várháború, amelynek során Hamza szécsényi szandzsákbég 1554. szeptember 4-én Fülek várát bevette. Fülekkel együtt néhány hónap leforgása alatt Gömör, Torna és Borsod megyék területén mintegy újabb 400 falu hódolt meg. Két évvel később már Rozsnyó és Jolsva városa is adózásra kötelezte magát.18 Fülek központtal első szandzsákbégjének kinevezésével 1555. január 30-ra keltezhetjük a füleki szandzsák megalakulását, amely a fenti újonnan meghódolt 400 falut foglalta magába.19 Véli hatvani szandzsákbég 1554-ben szintén jelentős győzelmet aratott, Poroszló melletti csatározásban három egri kapitányt; Zoltay Istvánt, Nagy Balázst és Bornemissza Gergelyt egyszerre sikerült elfognia. Ezenkívül a hódoltsági területre bejövő egri tizedszedőket rendszeresen megtámadta. A török katonai előnyomulás szinte észrevétlenül gyors jellege miatt ismét nagyobb sikereket ért el. A területi sikereiket 1559-ben biztosítani akarták, s ezért Heves, Jászberény, Tiszacsege és Mezőcsát városában palánképítésbe fogtak. Borsod megye területét a két utóbbi tervezett török palánk érintette, s építésük tervezése mindenképpen azt a tényt jelentette, hogy a török előnyomulás a megye déli részén ismét előre haladt.20 1556 augusztusában Tujgun budai pasa hét szandzsákbég, s közöttük Mehmed hatvani béggel Szigetvár ostromában vett részt. Feltehetőleg egy évvel hamarább készült a hatvani szandzsák első ismert fejadó összeírása, törökül dzsizje deftere.21 A fejadó más ismert nevén harács, vagy forintos adóösszeírás eltérően a már megismert földesúri adóösszeírástól (tahrir defter) csupán az egyes helységek „hane” fizetésére képes adófizetőinek névjegyzékét tartalmazza. A fejadót az Oszmán Birodalomban a nem mohamedánoknak keŰett fizetniük, hogy saját személyük és vagyonuk jogképességét a mohamedán (iszlám) államtól megváltsák. A fejadó évi összege legelőször egy magyar forintnak megfelelő 50 török akcse volt. Azonban a magyar forint értékének romlása, devalválása miatt 53
