Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
ollyan, melyben a szegénységnek boldogulása és könnyebbsége is foglaltatik (mint a malom gáttyának Conservatiojában s más rendkívül való dolgokban) ezeken felül is szolgá- lattyokat szabadosán megkívánhassa” (11. pont). Végül nem marad el az üdvös intés sem: „Tartozván azzal a Parasztság, hogy saját Földes Urát s annak Tiszteit meg tisztellye, meg becsüllye minden engedelmességgel, tisztelettel és becsülettel visellyék magokat mind Földes Urakhoz, mind annak Tiszteihez, egyéb aránt példás büntetéseket el fogják venni”.112 Az Urbáriumot Borsod vármegye március 4-én tartott közgyűlésén már meg is erősítette.11 3 Az urbárium hozatalával párhuzamosan folyt a felkelt jobbágyok pere. A per vitelére utal Barkóczy püspök március 1-én kelt egyik levele is, aki a Miskolcon az úrbéri ügyekben és jobbágyok elítélése érdekében tevékenykedő Gustininak újabb utasításokat adott a per eldöntésével kapcsolatban is: „Az ügyet hosszadalmas halogatások nélkül kellene elintézni, Ítéletet hozni és végrehajtani és ez által feleslegessé tennénk bármit is, ami bárhonnan bekövetkeznék — inti Gustinit a királyi vagy helytartótanácsi közbelépéstől óvakodó püspök. - Azután, hogy az a három fő vezető, ha Miskolcon vannak, bíróság elé állíttassanak, teljesen könnyűnek vélem, amennyiben a n. Magistratus hatalmával és különösen a királyi kegyes meghatalmazással megerősítve a tanácsot és általa a városi tizedeseket azoknak elfogására komolyan kötelezze és ami a készségek növelésére igen alkalmas lenne, az elfogóknak valami jutalmat ígérne. Nem kétlem, hogy bárki is a lázongó parasztok érdekében akár a közhatalmat, akár a maga hasznát megvesse. ... A felsőbb hatóság miatt való folyamodásért nem kell őket zavarni, különben a királyi védők beszélnének. Hogy azonban más büntetendő cselekmények miatt, amennyiben azokat elkövették, ne Ítéltessenek meg és ne büntessék meg őket, ahogy maga a királyi kegyes megbízás is fenntartja, nem tudom, bárki által is hogy lehetne ezt elmellőzni. Különösen akkor, mikor régi arcátlanságaikat új vakmerőségekkel növelik, a nemes Magistrátusnak merészelnek diktálni, amelyeknek megtartásával az ő ügyüket felülvizsgálja és nyilván az uradalmat az általuk pusztán állított és semmikép sem bizonyított terheknek visszavonására kényszerítse. Ebből magából a nemes Magisztrátus tudja meg, hogyan kell velük bánni, akik már megfékezve is magát a közhatalmat olyan kevéssé tisztelik.” A másik levél a következő napon, március 2-án követte az elsőt. Az elfogottak ítéletét sikerült közben kisürgetni, amiről Gustini jelentést tehetett. Erre válaszolta Barkóczy: „Ami a vakmerő jobbágyokkal szemben hozandó ítélet minőségét illeti, nincs mit mondjak. Amit az ügy megvizsgálásával a nemes Magistratus méltányosnak és igazságosnak tartott, azt nem kétlem, meg is állapítja. Remélem azonban, hogy nagyon szem előtt fogja tartani a közbéke szerzésének szeretetét és Ítéletét úgy fogja alkalmazni, hogy annak üdvös félelmétől áthatott más jobbágyok nem merészeljenek rövid időn belül elkövetni uraikkal szemben, amit ezek most a szemináriummal szemben megpróbáltak. Nagy gonddal és törekvéssel azon kell lenni, hogy a nemes hatóságnak nem jelentéktelen ösztönzésére lehet a küszöbön álló országgyűlés, amelyen az apátfalviaknak vakmerő és veszélyes mozgalmait az országgyűlés elé vive abból aztán nem alaptalanul következtetem, hogy már most az egész országba annyira elterjedt az ő hírük, hogy majdnem minden futártól a különböző helyekről hallok és róluk nagytekintélyű emberektől igen súlyos kifejezéseket kapok. Mivel tehát maga az alispán úr az országgyűlésen részt fog venni, remélem, hogy ő is jelen lévén, az ügyet úgy fogja intézni és befejezni törekszik, hogy magának és a hatóságnak tiszteletet és dicsőséget, nem pedig valami gyalázatot okozzon”.114 29
