Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Madarász György: A termelőszövetkezeti mozgalom helyzete Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az 1956-os ellenforradalomtól a konszolidáció befejezéséig
országosnál nagyobb mértékű területi és létszámcsökkenéssel azonban többnyire nagyüzemi művelésre alkalmatlan, kis termelőszövetkezetek alakultak ki, amelyek területi adottságaikat, felszereltségüket és munkaerő-ellátottságukat tekintve is elmaradtak az országos átlagtól. A politikai konszolidációval, a gazdasági terhek csökkenésével nem járt együtt a közvetlen állami támogatás növekedése. Az adott helyzetben az objektív és szubjektív feltételek az intenzív helyett extenzív fejlődést tettek lehetővé, ami bármilyen erőteljes is, csak hosszabb távon hozhatott számottevő eredményt. A fent vázolt nehéz helyzetből különbözőképpen kerestek kiutat a szövetkezetek. Elsősorban olyan megoldásokra törekedtek, amelyek a gazdálkodás eredményességét azonnal és közvetlenül bizonyították. Mivel a közös gazdálkodást elsősorban az egyénieknél magasabb jövedelem biztosításával lehetett vonzóvá tenni, ezért arra törekedtek, hogy különböző módon megnöveljék a tagság jövedelmét. Ezek a próbálkozások szinte minden esetben az alapszabály kisebb-nagyobb megváltoztatásával, bizonyos mértékű önkényes elvetésével jártak. Hozzá kell tennünk azonban, hogy az alapszabály nem felelt meg minden esetben az adott gazdálkodási feltételeknek. Az alapszabály módosítása szinte mindenütt a háztáji gazdaság gyarapítását szolgálta. Általában két kataszteri holdig terjedt a megnövelt terület nagysága, de olyan termelőszövetkezet is akadt, ahol három kataszteri hold háztájit osztottak.38 Ez a gyakorlatban azzal a következménnyel járt, hogy a tagság a saját része minél jobb megművelésére törekedve, elhanyagolta a közös munkát, tovább növelve a szövetkezetek munkaerőhiányból fakadó gondjait. Gyakori volt, hogy a tagság részes művelésben használta a szövetkezet földjeit. Elsősorban a kapásnövényeket művelték ebben a formában. Bár ez alapszabály-ellenes volt, a termelőszövetkezetek gyakran alkalmazták (kb. 50—60 termelőszövetkezet), mert a tagság munkára való ösztönzésének, a családtagok bevonásának, a minőségi munka biztosításának az egyik legkézenfekvőbb módja volt. Rosszabb volt az a megoldás, amikor a termelőszövetkezetek kívülállóknak adták ki részes művelésre földjeiket, míg a tagság különféle melléküzemágakban dolgozott, vagy spekulációs tevékenységet folytatott.39 Míg az előbbi megoldás gazdaságilag indokolt volt, ez a tevékenység már visszalépett a szocialista gazdálkodási formától; idegen munkaerőt alkalmaztak nyerészkedési céllal. Eltérés mutatkozott az alapszabálytól a jövedelemelosztás módjaiban is. A részes műveléssel összefüggésben gyakori eset volt a részes elosztás, máshol a befolyt jövedelem 40%-át azonnal kiosztották a tagok között. Módosult az elvégzett munka mérése is: vagy a munkaegység-normán változtattak, vagy a végzett munkát a munkanapok alapján tartották számon.40 A nagyobb jövedelem érdekében megnövelték az egy munkaegységre eső részesedés természetbeni hányadát, ami 1957—58-ban a részesedés kétharmadára emelkedett.41 A tagok a természetbeni juttatás egy részét a szabadpiacon értékesítették, és az ebből származó jövedelem adómentes volt. Természetesen a termelőszövetkezetek közös értékesítése visszaesett, nem érte el a tervezett szintet. Mivel szakember hiányában a pénzügyi fegyelem laza volt, több termelőszövetkezetben „zsebből” gazdálkodtak. Előfordult néhány szövetkezetben, hogy a legálisan kiosztott részesedés után „illegális osztást” is szerveztek azért, hogy a jövedelemadót csökkentsék.42 A fentiek mellett egyéb gazdasági-politikai problémák is jelentkeztek. A közös gazdaságok többségében a tagság nem szavazta meg a földjáradék kifizetését, ami a középparasztokat távol tartotta a szövetkezettől. Visszaesett a beruházások üteme, nőtt a hiteltartozás. A tagok körében kialakult egy szektás elzárkózás, az ellenforradalom hatására kilépettekkel szemben, „ellenségként” bélyegezve meg őket.43 A kialakult helyzetben a szövetkezeti tagság várakozással és bizalommal várta a párt és a kormány hathatós intézkedéseit a termelőszövetkezetek megerősítésére, gazdasági fölényük kibontakoztatására.
