Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Vida József: Az MDP KV 1956 nyarán született határozatainak hatása Miskolcon, különös tekintettel az értelmiségre

A júliusi KV-határozat nem kis meglepetést, sőt Rákosi leváltása először megdöbbenést okozott a pártvezetésben és a párttagok között Miskolcon is. A határozat ismertetése után a pártvezetés hozzáfogott a helyi végrehajtás megvalósításához. Határozat született az igazságügyi szervek pártirányításának és ellenőrzésének tartalmi és módszerbeli kérdéseiről, a tanácsok tevékenységéről (a szocialista demokrácia kiszélesítése, megerősítése érdekében), meggyorsították a kizárt párttagok politikai rehabilitációját stb. Problémát jelentett ugyanakkor, hogy „.. . egy-két napig tájékozatlanság volt, először csak személy vált ozást láttak (az emberek - V. J.) a határozatban.”22 Gyárfás János a megyei pártbizottság másodtitkára is arról panaszkodott július végén, hogy a KV-határozat ismertetése lassan halad. „Várakozás van, amely felesleges, öntevékenyen kell levinni, ismertetni a dolgozókkal . . .”23 — a határozatot. Erre annál is inkább szükség volt, mivel a lakosság más forrásokból pl. a Szabad Európa Rádióból is szerzett információkat. Gondot okoztak az olyan híresztelések, hogy „azért törölte el a KV a békekölcsönöket, mert úgyis emelni fogják az adófizetési kötelezettségeket,” vagy „meg fogják szüntetni a beadási kötelezettséget, a beadási hátrálékot törölni fogják”, a „párt lemond a termelőszövetkezetek szervezéséről és visszaadják a földet” stb. Károsak voltak ezek a híresztelések, de kárt okozott az is, ahogyan a megyei lap cáfolta — pl. a beadás eltörlésének a hírét: „Beadás nélkül elképzelhetetlen dolgozó népünk áruellátása. A beadás és az adózás megszüntetésével a munkásosztály és a parasztság szövetségét bontanánk meg, népi demokratikus rendszerünk alapját.”24

A júliusi határozattal való egyetértés, megértés jellemezte Szekrényesi Lajos a miskolci írócsoport titkárának írását. Bevezetőjében leírja, hogy nagy várakozással tekintett a KV ülése, illetve a meghozandó határozatok elé. A határozat elolvasása után „. .. több olyan pozitívumot találok, amely alapos, átgondolt munkára vall. . . Csak helyeselni lehet a párthatározatnak azt a részét, mely a XX. kongresszus szellemének megfelelően harcot hirdet mindenféle elhajlás, így a szektás nézetek ellen is, melyek a jelenlegi helyzetben akadályozói a szocialista demokratizmus kibontakozásának . . .”2S Szekrényesi látszólag egyetértett a „kétfrontos harc”-cal, de mégis elsősorban a szektás nézetek elleni harcot emelte ki cikkében. „Több pozitívumot” érzett ki a határozatból, de nem írta le, mi a negatívum. (Persze ezt akkor még senki sem merte kimondani). „Ami az irodalmat illeti - biztos vagyok benne, hogy ez a határozat kiindulópont lesz a nézeteltérések tisztázásához —, mely eddig kisebb-nagyobb mértékben a párt és az írók között fennállt.”26 Az eddigiekben már utaltunk a pártvezetés és az írók egy részének nézeteltéréseire. Szekrényesi most úgy vetette fel ezt a kérdést, mintha a párt és az összes írók között húzódott volna ez a fal. Beleértve őt is, mint párttagot? Erre nem tért ki. Cikke végén egész röviden a pártegység kérdéseivel foglalkozik, melyet a címben csak „lehetőségként” vetett fel. Valóban, a júliusi határozat kifejtette azokat az elveket, amelyek alapján lehetőség nyílik a pártegység megteremtésére. Szekrényesi cikke azonban nem erről győz meg bennünket, az ő „pártegységének” alapelvei ekkor még ellentmondásosak, ködösek.

A megyei lap július végén — Szekrényesi mellett — több értelmiségi álláspontját közölte a határozattal kapcsolatban. Véleményükben közös: jónak tartják a határozatokat, de kiérződik nyilatkozatukból a várakozás is. Ezt a legfrappánsabban Hegyi Imre, párton kívüli országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei alelnöke fejtette ki, miszerint előrehaladásunk attól függ, hogy „mindazok, akik az élen haladnak a határozat megvalósításában, tehát a funkcionáriusok és a választott szervek vezetői és tagjai, hogyan értik meg ennek a határozatnak a politikai, gazdasági, és kulturális életünk fejlődésére gyakorolt hatását.”27

A továbbiakban elsősorban azt elemezzük, hogy a párt új értelmiségi politikájának megvalósítására, végrehajtására milyen lépések történtek Miskolcon.

231