Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében
s ezzel ellensúlyozni kívánta a tudományos szocializmus eszméinek elterjedését és szervezeteinek kialakulását a munkások között. A keresztény szocialista tevékenység azonban csak 1891 után lendült fel valójában, amikor XIII. Leó pápa „Rerum novarum című enciklikájában a kapitalizmus védelmére kelve erőteljes harcot hirdetett a szocialista eszmék ellen. Magyar- országon, bár ugyancsak terjed a keresztényszocializmus, jelentó's tényezó'vé nem vált. Legnagyobb hatású képviselője Prohászka Ottokár püspök volt, ki a század elején a keresztény- szocialista szervezkedés segítésére többször is megfordult Borsod megyében. (Vö.: Földes, im. 509-551.; Faber Oszkár: A keresztényszocializmus. Budapest, 1907. Népszava kiadó) A keresztényszocializmus mai feldolgozásaival: Galántai József: „A keresztényszocialista szervezkedés Magyarországon 1903-1918. Párttörténeti Közlemények, 1959. 1. sz. 67-93. sz; Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903-1923. Budapest, 1977. [90] Vö.: Borsodi Szemle, 1980. 3. sz. 71-88. [91] Megfigyelhető, hogy az olvasóegyletek, a látványos megmozdulások szervezése (pünkösdi gyűlések) ezt követően lendül fel. [92] További művei: Agrár, kisiparos és kereskedelmi keresztényszocializmus. Miskolc, 1906; Keresztényszociológia, Miskolc, 1907.; Szociális káté. Eger, 1908. Csepela írásai körül nagy felhajtást igyekeztek csapni. Amikor Csepela Rómában járt, a pápa is fogadta, és könyve egyik példányát megáldotta. Gergely Jenő szinte alig vesz tudomást a keresztényszocilizmus ózdi jelenlétéről, arra csak Csepela személyén keresztül utal. Csepela részt vett a keresztényszocialista mozgalom országos eseményeiben. Egyik alapítója az Igaz Szónak, a Katholikus Népszövetségben Giessweinnel képviseli a keresztényszocialista törekvéseket. (Gergely: im. 31. és 50.) [93] Munka, 1903. augusztus 15., 1904. január 15., március 15. [94] Uo. [95] A lap szerkesztésében Csepelén kívül részt vettek a vállalati iskola tanítói, elsősorban Kablay István főtanító (igazgató). [96] Csepela: Nagyipari keresztényszocializmus. 4. o. [97] Vö.: Giesswein Sándor: Munkásvédelem és a keresztényszociális tevékenység. Budapest, 1901., Társadalmi problémák és keresztény világnézet. Budapest. 1907. [98] Csepela : Keresztényszociológia. 96. [99] Uo. 75. [100] Uo. 63. [101] Uo. 80. [102] Uo. 109. [103] Uo. 131. Nagyipari keresztényszociológia. 31. [104] Munka, 1904. június 15. [105] Vö.: Csepela: Keresztényszociológia 124.; Munka, 1902. [106] Vö.: Ózdi Hírlap, 1907. február 10. [107] Erőteljesen jelentkezik ez például a nők helyzetének megítélésénél. íme: „A házastársak között a tekintélyt képviseli a férfi. A férfi az, ki a családot fenntartja, fizikai, szellemi képességei a nő fölé helyezik ...” (Keresztényszociológia. 19.) [108] Munka, 1905. június 5. Figyelemre méltó az a beszéd, melyet Dobrni József idős gyári munkás tartott az 1904. évi pünkösdi katholikus gyűlésen: „A szociáldemokrácia tehát az embert megfosztja legdrágább kincsétől - a hitétől. A szegénység miatt beszélnek? Miért kívánják el a szegény ember utolsóját, a hitét. Nem elég, hogy a szegény ember felett be van borulva az ég, az élet viharja ide-oda dobálja hajóját, tanácstalanul bolyong, a szociáldemokrácia kiveszi kezéből iránytűjét, a hitét. . . (Munka, 1904. június 15.) [109] Az egyházmegye vezetői szerint „ezek a fiatal papok félreértik Prohászka könyveiben lefektetett liberálisabb felfogású tanításokat, s . . . meghasonolva az egyházzal és önmagukkal, levetik a reverendát és világi pályára lépnek. (Miskolc Estilap, 1913. október 26.) [110] Az Ózd és Vidéke nyílt levelet közöl Csepela ellen. A levélben leírják, hogy 20 r. kát. család akar protestáns hitre térni. Kérik Csepela eltávolítását, mert - mint a levél hangoztatja: - „a vallási őrjöngés éppen olyan perverzitás, mint azok a súlyos betegségek, melyeket a törvényszéki orvostan felsorol. (Ózd és Vidéke, 1907. január 13.) [111] Népszava, 1904. február 2. (Vö.: A borsodi szénbányászat története II. 16.) [112] A diósgyőri keresztényszocialista szervezkedés Kenyeres Károly községi tanító vezetésével alakul ki. A képviselt szemlélet tükröződik az általa szerkesztett Diósgyőri Újságban is. Mivel nézeteit a diósgyőri gyár vezetői károsnak tartották, fellépést követelnek az egri érsektől. Kenyerest elhelyezik Diósgyőrből, a mozgalom torzó marad. LKM it. Régi ir. 25. cs. (Vö.: BAZmLt. BmLt. Közgy. jkv. 197/1930-1908., 845/14956-1911.) 226
