Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében
Az időszak alatt három főispán emelhető ki: báró Vay Béla, Kubik Béla és dr.Tarnay Gyula. Mindhárman más-más típust képviselnek. A Vay-családban — régi borsodi főnemesek — hosszú időn át generációról generációra szállt a főispánság. Kubik Béla a függetlenségi párt középhadához tartozott. Műszaki főiskolát végzett. Tarnay Gyula azon kevesek egyike, akik az alispáni székből emelkedtek e méltóságba. A megyei közigazgatás meghatározó személyisége dr. Tarnay Gyula alispán (majd 1914-től főispán), Tisza gróf feltétlen híve. Nagy közigazgatási tapasztalattal bíró, megye határait túlnövő tekintély.46 Tarnay megtestesítője a megyei hivatalnok korabeli típusának: híven szolgálja a kormányt és nagy buzgalommal biztosítja — mint a megye első hivatalnoka — a megyei önkormányzat önállósági mítoszát.47 A munkásüggyel kapcsolatos álláspontjában a következő motívumok domináltak: a munkások csak azért szervezkednek, mert lelketlen izgatok felbujtják őket; ezek az izgatok saját anyagi hasznukat szolgálják; a „békés népet meg kell védeni ezektől az izgatóktól; s ezért a gyülekezési jogot meg kell szigorítani.48 Ez a politikai platform adja az alapját a konkrét esetekben történő brutális fellépésnek. A megyei törvényhatóság (illetve alispáni hivatal) tevékenységében — mint gazdasági jellegű intézményre — elsősorban a Borsod megyei Gazdasági Egyesületre támaszkodott. E szervezetre — félig hatósági jogkörrel felruházva — a legreakciósabb állásfoglalás volt jellemző. Mint a „független gazdák egyesülete” teljesen konzervatív szemléletű, politikai tevékenységében velejéig munkásellenes.49 Nem mulaszt el egyetlen más törvényhatóságtól érkező szocialistaellenes, nacionalista felirat támogatását sem. E szemléletmód hatása főleg az alsó fokú hatóságok működésében válik láthatóvá. A szocializmus eszméinek térhódítása a társadalom (polgárság) különböző rétegei között A tízes évek elejére szembetűnő változás következik be az uralkodó osztályok különböző rétegeinek, elsősorban az értelmiségnek a munkásosztállyal kapcsolatos állás- foglalásában és magatartásában. Ezek az álláspontok — és méginkább a magatartások — számtalan ellentmondást hordanak magukban, az egyes rétegek konkrét helyzetétől meghatározottan. A társadalmi feszültségek egyik oldalon, a politikai közélet, a választójog reformjának szükségessége a másik oldalon, oly erőteljesen jelentkezik, mely minden társadalmi és politikai erőt álláspontjának megfogalmazására kényszerít. Természetesen Borsod megyében is jelen van — a lényegét tekintve - változatlan politikai konzervativizmus. Ez fejeződik ki — mint láthattuk — a nagyipari vállalatok — főleg a Rimamurányi - vezetőinek felfogásában és magatartásában. Az előbbiekhez hasonlóan, a „vármegye” továbbra is a konzervatív szellem letéteményese. Tarnay Gyula alispán Tisza hű embere (ezért teszi meg főispánná).50 A főszolgabírókat megcsontoso- dottságukból semmi sem zökkenti ki. Vadnay Tibor jelenti a vármegyében a friss szelet. Nem csoda, ha nem választják meg alispánná. Vitája Tarnay főispánnal jelzi, hogy a nézetkülönbség munkafeszültséggé fajult.51 A függetlenségi pártban tömörülő erők — mint láthattuk — a szociáldemokrata párttal együttműködik politikai síkon, a választójogi harcban. Fontos kiemelnünk, hogy ez az együttműködés kizárólag taktikai, s nem érinti a munkásosztály alapvető érdekeit. Ellenkezőleg: főleg a miskolci függetlenségi párt kényesen elhatárolja magát mindentől, ami a munkásosztály osztályköveteléseivel függ össze. Elég példának hozni az 1912. június 16-i gyűlést, ahol Landler Jenő beszéde közben kitért a forradalom szük14* 211
