Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében
közötti vasáruforgalmat, s vele üzleti érdekeit2; a számára legfontosabb munkásrétegek választói jogosultságának elismertetésével pedig megoldja a választójogi dilemmát. A Rima a munkások választójogát tekintve is ország volt az országban. Amikor az 1874. 33. t. c. alapján a munkásokat, mint „gazdasági hatalom alatt állókat” kirekesztették a választójogból, a Rima elérte, hogy a vagyoni cenzust (700,- Ft) elérő magasabb fizetésű altiszteket és munkásokat felvegyék a választói jegyzékbe. Ez az összmunkásság mintegy tíz százalékára terjedt ki, s egy-egy képviselői kerületben nyomós arányt képviseltek. A vállalat — érdekeiben állónak tekintve — lépését meglehetős kör- mönfontsággal indokolta: bár a munkások keresetadóját a társulat fizeti, de jogában áll ezt bérükből levonni, tehát a társulat csak előlegezi az adót a munkás helyett, az adófizető maga a munkás, így megilleti a választójog is.3 Az sem lehet meglepő, hogy a kormánypárt — amely a szilárd többség biztosítása érdekében nem elégedett meg a választási törvény és a nyílt szavazási rendszer nyújtotta lehetőségekkel, hanem a legdurvább módszerekhez folyamodott — elfogadhatónak találta ezt a .jogilag kifogásolható”, de több száz biztos voksot jelentő okoskodást. Figyelemre méltó, ahogy a vállalat (nevében Borbély vezérigazgató) és a Függetlenségi Párt az 1892-es választás kapcsán vitába keveredik, mert a dédesi (ózdi) kerületben a függetlenségi Hebrony József — a kerületi összeíró-bizottság elnöke — törölte a választói listáról a gyári alkalmazottakat. Hebrony „jöttment népségnek” titulálta a munkásokat, és Borbélynak kellett megvédeni őket: „Jöttment nép társulatunk szolgálatában nem ál - írja Borbély a borsodi központi választmánynak -, amit bizonyít azon különösen kiemelkedő körülmény, hogy törvényhatóság területén elhelyezett gyári és bányatelepeink munkásai között a szociáizmus és anarchizmus réme nem kísért”.4 Az eredmény az lett, hogy a 700 Ft (vagyis 1400 korona) jövedelmet elérőket meghagyták a választói listán. A hosszú, újra és újra megújuló vitát a Kúria döntése oldotta meg, melynek hatására a megyei központi választmány jogosultnak mondta ki az ózdi és nádasdi munkásoknak a választói névjegyzékbe való felvételét.5 A vita azonban újra és újra felmerült. Az 1910-es választáson, amikor a dédesi (ózdi) kerületben Hebrony József függetlenségi jelölt mellett Borbély Lajos, a Rima vezérigazgatója volt a Munkapárt jelöltje, bár a kerület ellenzéki beállítottságú volt, végül néhány szavazattá mégis a Munkapárt győzött. Azok, akik a Rima kötelékébe tartoztak, mind Borbélyra szavaztak.6 Az eredményt a Függetlenségi Párt megóvta, és hosszú bizonyítási eljárást folytattak le.7 A korabeli vitákban többször felmerült, miszerint ezeket a munkásokat (középvezetőket) arra kényszerítik, hogy a vállalat érdekeinek megfelelően szavazzanak. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a munkások e rétegét a vállalat érdekeivel azonos cselekvésre nem kellett kényszeríteni, hiszen e munkások teljes mértékben egyetértettek a vállalat törekvéseivel. A Rimamurányi mesterien kihasznáta még a szavazási jogot is a maga bonyolult mechanizmusának erősítésére: a munkások bevonásával erősítette pozícióit a választáson, másfelől pedig a számára legfontosabb munkásrétegekben erősítette az általa táplált „öntudatot”. Egyebek mellett erre támaszkodva is érvényesítette azt az alapállást, hogy a vállalat üzemeiben szervezett munkás nem dolgozhatott, a szocialista jellegű szervezkedést pedig minden eszközzel megakadályozta. A Rimamurányi a helyi (megyei, városi és községi) közigazgatásban kezdettől érvényesíteni igyekezett érdekeit. Harcot kezdett a vállalatnak (mint jogi személynek) virilistaként való elismeréséért.® Borbély Lajos vezérigazgató a közigazgatásban való részvételt így indokolta: „Mindezzel csak azt akarjuk elérni - írja 1886 januárjában -, hogy társulatunkat, mint a vármegye közigazgatási életének fő tényezőjét számba vegyék, érdekei felett napirendre ne térjenek és eszébe ne jusson önkényeskedő hatósági közegnek az első ürügy alapján zár alá helyezni a vállalati erdőket, vagy fontos ok nélkül zsandárok 204
