Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Seresné Szegőfi Anna: Miskolc város víz- és csatornahálózatának történetéből, 1884-1944
anyagokat a vízből ki kell vonni, a felszíni rétegek pedig szennyezettek. Miskolc város problémáját az okozza, hogy az olcsó és jó minőségű karsztvíz kevés, ezért kellett újabb víznyerőket feltárni, s erre egyetlen lehetőség a Sajó-parti kutak kiépítése volt. A vízvezeték tervezői tehát csak annyiban hibáztak, hogy nem vették számításba a vízfogyasztás növekedését és a tapolcai kutak vízmennyiségét, s így a vízvezeték bővítése helyett meddő szakmai vitára felcserélték a pénzt és az energiát. A vízvezeték rekonstrukciójának befejezése után a tífuszjárvány körüli viták lassan elaludtak, a miskolci vízvezeték nehézségei többé nem kavarták fel a közvéleményt. A következő években a város anyagi lehetőségeihez mérten újabb utcák bekapcsolásával bővítette a közműhálózatot, nagyobb beruházásokra azonban már nem került sor, a gazdasági válság és a világháború más oldalon kötötték le a pénzügyi erőket. *** A miskolci vízvezeték- és csatornahálózat megépülése után, buktatókon keresztül és nagy viharokkal működött. Alapját képezte egy más szociálpolitikai beállítottságú társadalmi rendszerben a gyorsabb ütemi fejlesztésnek. 1944. december 29-én 9 óra 30 perckor a városban megindult a vízszolgáltatás, s ezzel együtt a hálózat jól tervezett intenzív fejlesztése. Sajnos a német pusztításnak áldozatul esett szennyvíztisztító telep újraépítése még várat magára, de a statisztikai számok azt mutatják, hogy a városnak — bár vannak még ellátatlan területek - nincs miért szégyenkeznie. 1979. december 31-én volt a városban 416 km vízvezeték, 219 km szennycsatorna, 144 km zárt csapadékcsatorna, a szennycsatornák karbantartására 3 milliót, a csapadékcsatornák karbantartására 2 milliót költ el évente a város.83 JEGYZETEK [1] Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár (továbbiakban: BAZmLt.) Miskolc város Levéltára (továbbiakban: MvLt.) Közgyűlési jegyzőkönyvek (továbbiakban: Kgy. jkv.) 98/1884. kgy. sz. [2] Uo. Miskolc város szabályrendeleteinek levéltári gyűjteménye (továbbiakban: Szrgy.) 18 1885. február 27-én kelt jelentés. [3] Uo. 57. [4] Uo. 18. 1898. november 15-én kelt jelentés. [5] Uo. [6] Uo. 1890. november 26-án kelt jelentés. [7] Uo. 1891. június 7-én kelt jelentés. [8] A Sajó-völgyi források rövid történetét Szentpáli István polgármester 1905. október 16-án kelt jelentésében ismerteti. Uo. Polgármesteri iratok (továbbiakban: Polgm.) 1279/1921. [9] Uo. Szrgy. 18. 1895. július 5-én kelt jelentés. [10] A csatornázásra vonatkozó terveket ld. uo. Az „úsztató rendszer” kifejezést a mai szakterminológia már nem ismeri. A Műszaki lexikon (Bp. 1974.) I. kötetében a csatornázási rendszer címszó alatt az alábbi meghatározás szerepel: „Az egyesítő rendszerben mind a csapadék-, mind a szennyvizeket egy közös, zárt, rendszerint a térszint alatt elhelyezkedő csőhálózaton, az elválasztó rendszerben a szennyvizeket külön zárt csőhálózaton, a csapadékvizeket pedig egy másik zárt csőhálózaton, esetleg részben v. egészben nyitott folyóka, ill. árokrendszeren át vezetik el.” Tekintve, hogy az iratokban és korabeli feldolgozásokban az „úsztató rendszer” kifejezés szerepel a szövegben is ennek használata látszott célszerűnek. [11] Miskolc város 1909-ben nyerte el a törvényhatósági jogot, ezt megelőzően közgyűlési határozatait csak akkor hajthatta végre, ha a vármegye jóváhagyta. Ennek ellenére a beruházás további történetében nem fordult elő, hogy Borsod megye elutasítással erőszakolja rá a véleményét a városra. [12] Uo. Szrgy. 18. 1893. szeptember 12-én kelt jelentés. [13] Uo. Polgm. 9774/1925. A. 5497/1906. 200
