Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Seresné Szegőfi Anna: Miskolc város víz- és csatornahálózatának történetéből, 1884-1944
A tífuszjárvány felszínre hozta a miskolci vízvezeték hibáit, a rekonstrukció nem várhatott tovább. Két irányban kellett a munkát megkezdeni, egyrészt a hibás főnyomócsövet azonnal kicserélni, másrészt megoldani a víznyerő problémáját. A főnyomócsőről egyértelműen kiderült, hogy a felhasznált zólyombreznói csövek minősége nem volt megfelelő. Ez esetben az építtető várost és a tervezőket nem terhelte felelősség, a belügyminisztérium volt a hibás. A tervezés alkalmával két főnyomócső építése került szóba öntöttvas csövekből. A minisztérium egyik tervet sem hagyta jóvá, nem épült meg az avasi második főnyomócső, melyet most be lehetett volna kapcsolni, s a hibás Hejő-völgyi szakaszt egyszerűen kiiktatni. A csövek anyagának minőségi hibáját is a minisztériumnak kellett magára vállalnia annak ellenére, hogy arra nem volt ellenbizonyíték, hogy a Hejő-völgy talajvizét az öntöttvas csövek jobban bírták volna. A problémára egyetlen megoldás volt, meg kellett építeni a második főnyomócsövet. Az építés megindítására a közgyűlés 1925. szeptember 3-án hozott határozatot.75 Sajnos az építés ismét késedelmet szenvedett, mert a belügyminisztérium új vízmű létesítésére adott utasítást, s ennek elkészültéig leállított minden beruházást. A főnyomócső cseréje 1926 tavaszán került ismét napirendre, amikor kiderült, hogy az új Sajó-parti vízmű létesítése éveket vesz igénybe, s addig a főnyomócső cseréje nem halasztható. A cső építését az első miskolci vízvezetéki vállalat és társai, mint alkalmi társulás vállalta el, miután a versenytárgyaláson a város vezetői az olcsóbb, de nem helybeli cégekkel szemben elsőbbségben részesítették az ajánlatukat. Az indoklásban olvashatjuk, hogy így akartak minél több kisiparos vállalkozót megélhetéshez juttatni. A második főnyomócső 1927 áprilisában készült el, 269 298 pengő építési költséggel, s ezzel a miskolci vízvezeték egyik súlyos hibáját megszüntették. A víz minőségének problémája ennél sokkal bonyolultabb volt. Ismét Miskolcra látogatott a szakértők egész sora, hogy végleges megoldást találjanak. Mikszáth főispánsá- ga idején állt a városhoz a megoldás legközelebb, a Gömbös-kormány hatalomra kerülésével önként távozó Mikszáth után azonban nem akadt olyan vezető, aki erélyesen keresztül tudta volna vinni a vízvezeték megépítésének költségeihez viszonyítva is óriási összegű beruházást. A szakértői vélemények alapján - mint már a megépítésnél is láttuk — több alternatíva is létezett a megoldásra. 1925. augusztus 19-én tartott ülésen foglalták össze a legfontosabb javaslatokat.76 Felvetődött ismét, hogy esőzések alkalmával a melegforrásokat kell a vezetékre kapcsolni, de a melegforrások használatának volt egy másik változata is, eszerint a melegforrásokat kell állandóan használni, a hideg vizet csak ennek hűtésére. Ismét szóba kerültek az ártézi kutak és legfontosabb megoldásként egy új Sajó-parti vízmű létesítése. Ez utóbbi esetében ismét megindultak a próbafúrások. 1928-ban Mikszáth főispán bizalmas jellegű kérésére Czárán Péter műszaki tanácsos készített szakvéleményt s ebben a tapolcai forrásfoglalás szakszerűtlenségében találta meg a hiba okát, ezért javasolta új hidegforrás feltárását.7 7 1928. április 11-én kelt jelentésével „elszabadult a pokol” Pazár István szakértelme ellen indított hadjáratnak tekintette ezt a véleményt és a tőle megszokott stílusban utasította vissza a vádakat. A főispán utasítására az új forrás feltárásának előmunkálatait meg is kezdték. Ezzel egyidőben a felelősség megállapítására Pazár ellen házi vizsgálat indult.78 A vizsgálat arra irányult, hogy az igazgatót a forrásfoglalás szabálytalansága miatt terheli-e a felelősség. A vizsgálat elindításában fontos szerepet játszott Heltai Béla Tapolca-fürdő volt főrészvényese, aki Pazár ellen az ügyészségnél tett feljelentést.79 Feljelentésében előadta, hogy a tapolcai kútnál dolgozik egy Koncz nevű főgépész, aki ismerte a kútnak azt a részét, ahol a fertőzés góca volt, erre felhívta Pazár figyelmét is, de az igazgató elbocsátással fenyegette, ha bárkinek is szól róla. A főispán kérésére a rendőrkapitány bizalmasan kihallgatta a főgépészt, aki 198
