Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Seresné Szegőfi Anna: Miskolc város víz- és csatornahálózatának történetéből, 1884-1944
1200 m3-ről 1500 m3-re, a szállítandó vízmennyiség 64 literről 70 literre nőtt. Ennek megfelelően változott az építés költségvetése is, alapösszegként az 1904-ben megállapított 830 ezer koronát kell számításba venni. A vízvezeték építésére kiírt pályázat versenytárgyalását 1911. június 14-én tartották meg, ezt az időpontot tekinthetjük a vízvezeték-építés megkezdésének.20 A város vezetőinek választása három vállalkozó cégre esett. A „Világítási és Vízmű” budapesti részvény- társaság kapta feladatként az építőmunkák legnagyobb részét; a viztároló medence építését, a villamos vízállásjelző, a telefon felszerelését, a berendezések csöveinek és a városi csőhálózatnak a szállítását és fektetését. A főnyomócső megépítésére a „Bernstein Káldor és Becsey cég” adta be a legelőnyösebb ajánlatot, az öntöttvas szerelvényeket; aknafedőket stb. pedig Hercz Jenő miskolci iparos vállalta el. Az építkezés legfontosabb része a tapolcai kút kiépítése volt. A tapolcai források kiaknázása előtt azonban a forrásfoglalás jogát a munkácsi görög katolikus püspökségtől meg kellett szerezni. 1904. október 19-én kelt levelében kérte a polgármester a püspökséget, hogy a forráskutak megépítéséhez szükséges területet adja el a városnak, egyben ígéretet tett arra, hogy a kutak nem fogják a fürdő vízhozamát zavarni, és felajánlotta, hogy ha a püspökségnek aggályai vannak a város megveszi, vagy bérbe veszi az egész Tapolca-fürdőt 42 kát. hold területével együtt.21 A forráskörnyék eladásáról a püspökség nem is tárgyalt, az egész fürdő vételárát pedig 500 ezer koronában határozták meg. A polgármester — miután ezt az összeget elfogadhatatlannak tartotta — személyesen utazott Ungvárra. 1907. január 28-án volt a találkozó, ahol a polgármester 150 ezer koronás ajánlatával szemben a püspökség 250 ezernél állapodott meg.22 Az eredménytelen tárgyalás után kisajátítási jogot kértek a földművelésügyi minisztériumtól, meg is kapták azzal a figyelmeztetéssel, hogy az eljárás megindítása előtt még egyszer egyezkedjenek a püspökséggel. A tárgyalások eredményeként 48 kát. hold vételára 200 ezerre módosult. A püspökség tiltakozását jelentette be a kisajátítás ellen azzal az indokkal, hogy az egyházi vagyon a király kegyúri fennhatósága alá tartozik, azt a városnak nincs joga kisajátítani.23 A miniszteri engedély megérkezése után a püspökség számára az egyezkedés maradt a járhatóbb út, tekintve, hogy a kisajátítás során nem az egész Tapolca területét, csak a forrásokat mintegy 2 kát. hold területtel vásárolta volna meg a város. Az adás-vétel részleteinek egyeztetésére 1907. november 23-án Munkácson tartott értekezleten került sor.24 A leglényegesebb alapelvek közé tartozott, hogy a 48 holdból 20-22 holdnyi erdőterület lesz, ezen kívül a püspökség kötelezte magát arra, hogy nem nyit fürdőt saját területén, a város pedig, hogy nem nyit kő- és kavicsbányát, hogy ne zavarják egymás érdekeltségeit. Fontos megállapodás volt, hogy Miskolc jogot kapott vízvezetéki csövek lefektetésére azon a területen is, amelyik a püspökség tulajdonában maradt. A végleges szerződés aláírásáig még volt néhány probléma, amit tisztázni kellett. Az egyik a bányanyitási tilalom, ami ellen a közgyűlés egyes tagjai erősen tiltakoztak — érthetően —, a nagy beruházásokat tervező Miskolc szomszédságában a kő- és kavicsbánya jó jövedelmi forrás lett volna. A püspökség is gazdasági érdekeit féltette, így félmegoldás született: a város az építkezéseihez kitermelhet követ és kavicsot, de el nem adhatja. A másik probléma a terület kijelölésekor jelentkezett. A felméréseknél kiderült, hogy két változat lehetséges a területkijelölésre; az egyik, hogy a 48 hold teljesen erdő, a másik, hogy egy rész sík és mocsaras terület, de magába foglalja a festékőrlő malmot is, és ennek vízhasználati jogát.2 5 Ez utóbbi esetben a malomért a püspökség további 6 ezer koronát kért. A közgyűlés végül is döntött a malom megvásárlása mellett azzal az indokkal, hogy a malom megszüntetése apasztaná a Hejő vizét, és így lehetővé válna a tapolcai mocsaras terület kiszárítása. Ezen a területen volt még két erdőőri ház is ezeknek az újraépítését 183
