Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nemesik Pál: Adatok a borsodnádasdi munkásság betelepedéséhez, munkamegosztásához és migrációjához, 1864-1909
ADATOK A BORSODNÁDASDI MUNKÁSSÁG BETELEPEDÉSÉHEZ, MUNKAMEGOSZTÁSÁHOZ ÉS MIGRÁCIÓJÁHOZ, 1864-1909. NEMCSIK PÁL A rimamurány völgyi vasmű egyesület Volny József főfelügyelő javaslatára a Borsod megyei Nádasdon, a már működő ózdi vasgyár közelében, finomító gyár, lemezgyár létesítését határozta el az 1861. évi október 7-én Ózdon tartott közgyűlésén. „1864. áprilisában a nádasdi lemezgyár a finomvas gyártásával megkezdte az üzemét”1 — írja Bárczy Zoltán a gyár százéves történetéről szóló könyvében. A „szabadversenyes” kapitalizmus korszakában, 1864—1918 között a gyár termelőkapacitása az új technológiák alkalmazása, az új műszaki berendezések létesítése, valamint a termelvények értékesítésének konjunkturális lehetősége folytán rendkívül megnőtt. Az első üzemévben a gyár 19 190 mázsa hengerelt vasat és 4140 mázsa lemezt termelt.2 A kereslet növekedése készteti a részvényeseket arra, hogy 1882-ben korszerűsítsék, bővítsék a gyár berendezését; lebontották az 1864-ben beszerelt munkagépeket, finomító berendezéseket. „Az ózdi féltermény feldolgozása érdekében durva- és finomlemezgyártásra rendezkedtek be, ónozó- és horganyzó üzemmel felszerelve”.3 1888-ban a Magyar Bányakalauz Nádasd esetében már 5 gőzkazánról, 300 Le-ű 2 lemezhenger-sorozatról, 7 forrasztó-, és 16 lágyítókemencéről, 18 Siemens-féle generátorról számol be.4 Folytathatnám az adatok felsorolását, hogy milyen gépi-termelési kapacitás állt az 1892. évi 65 675 mázsa kereskedelmi fekete-, horganyzott- és ónozott vaslemez gyártása mögött. Nem teszem: szorgos kutatómunkával felderítette és összegezte ezeket az adatokat Bárczy Zoltán. Munkájában beszámol a gyár technikai berendezéseiről, a termelési kapacitásról, a termékféleségek differenciálódásáról. A Rimamurány valamennyi üzemére kiterjedően Réti László tanulmányai5 adnak számot a magyar vasipari kartell gazdaságpolitikáj áról. Kutatásom nem az ipartörténetre, hanem az ipari üzem által meghatározott társadalmi viszonyok témakörére irányul. Ennek során az üzem és a munkásság együttélésének, egymásra utaltságának szociológiai vonatkozásait igyekeztem megközelíteni. Ebből származtak korábbi tanulmányaim. Dacára a megjelent résztanulmányoknak, Bírta6 és Lehoczky7 a témához kapcsolódó publikációinak, máig sem lezártak, nem eléggé kidolgozottak az Ózd-vidéki munkásság társadalomrajzával kapcsolatos kérdések. Az idevágó tanulmányok témakezelése, módszere sem egységes. Az üzemtörténeti jellegű tanulmányok, sok esetben statisztikai adatok halmazát rejtik magukban, kevésbé olvasmányosak. Csak a téma iránt komolyabban érdeklődő hivatásos szakemberek szűk tábora tudja azt hasznosítani. A munkásosztállyal kapcsolatos szociológiai vetületű publikációk olykor csak a szájhagyományra, visszaemlékezésekre 149
