Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Dömötör Sándor: A „kegyetlen betyárvilág” és Jáger Jóska balladája
is gondol arra, hogy egy ménes vagy egy gyümölcsös egy ember tulajdona is lehet. Ilyen észjárással persze sokszor átlépik a civilizáció határait, rabolnak, sőt a gyilkosságtól sem riadnak vissza.”10 Nem célunk rámutatni a két empirikus megfigyelés tévedéseire, csupán arra hívjuk fel ez alkalommal a figyelmet, hogy mind a XIX. század eleji, mind a XIX. század végi megfigyelésben közös vonás, hogy a népet azért tekintik „a műveltség alacsonyabb fokán álló” archaikus csoportnak, mert „az ősöktől örökölt hagyományos észjárás alapján” nem különböztetik meg korszerűen „az idegen és a saját tulajdont.”11 Hobsbawn szerint a feudális kor kései szakaszában az uralkodó osztály a magántulajdon fogalmát a földről fokozatosan olyan tárgyakra és javakra teijeszti ki, amelyek a feudális kommunitásban egy-egy adott személy, a földbirtokos tulajdonát képezik ugyan, de ezekből bizonyos hagyományok és szokások alapján az adott földön élő nép is részesedik.12 A nép ősi, atyáitól örökölt, maradi módon, a földesúr modern gazdasági-kereskedelmi módon gondolkodik a földtulajdonnal járó kötelezettségekről: ami eddig természetes volt, újabb és újabb rendezésre szorul. A későfeudális kor a családi birtokot a földesúr személyes tulajdonának tekinti, a rajta élő népeket nem.13 A munkaadó vagyonát becsületesen védő pásztor és a földesúri rendben helyét nem találó szegénylegény, a bujdosó betyár, amely ekkor főként katonaszökevény, vagy munkanélküli napszámos, kérlelhetetlen ellenfelek. A bujdosók száma azonban egyre nőtt14 és elkerülhetetlen volt némi együttműködés a pusztákon és az erdőkben kóborló rakoncátlan tömeggel.15 Vidrócki Marcit 1873-ban, a kései betyárvilágban szegény- legény pajtása Eger közelében, Bodony községben baltával ütötte le, mert tudta róla, hogy „ha én nem ütöm agyon, ő vág agyon.”16 Egy újabban (1968) feljegyzett népdal is azt mutatja, hogy a rablóval kíméletlen fellépés esetén is könnyen gyanúba keveredett a jó pásztor.17 A peresi vágás vérrel virágozik, Két ökrész legény benne hadakozik. Megölték Kosikot, ott történt halála, A középvágásban vágtak a nyakába. Viszik Petró Misót Jancsival a vasra, Siratja az anyja, utána, utána, Ne sírj, édesanyám, igy kell annak lenni, A zsivány Kosikért halált kell szenvedni. A töredék mutatja, hogy Kosik, az erőszakos, kegyetlen zsivány két ökrésznek sem adta meg magát, kénytelenek voltak agyonverni. Az erdőben bujkáló haramiák gyakran kerültek oly helyzetbe, hogy ajánlatosnak tartották ruhájuk elcserélését a pásztorral. Még akkor sem történt ez barátságosan, ha régi ismerősök voltak. Hamar lesújtott a balta nemcsak emberölési szándékból, hanem virtuskodásból is. Könnyen megesett az ember- halál. Az egri levéltár statáriális iratai között találtunk olyan jegyzőkönyveket, amelyek mutatják, hogy elkeseredésükben gyakran semmiségekért ölték meg pajtásaikat a bujdosó szegénylegények. Viselkedésük elrémítő hatással volt az erdőben dolgozgató emberekre.18 Babus Mihály 50 éves és Besze József 64 éves fegyveres hadnagyok 1817. március 28-án Gyöngyösoroszi községben, a Peszmeg csárdában fogták el Keskeny István 22 éves szökött katonát, aki egy esztendeje szökött meg Herzeg Eszterházy Nemes Gyalog ezredéből, s azóta a környéken bujkált. Keskeny Pista a kocsmáros lányával volt a szobában, töltött karabéllyal és kondásfejszével akart kiugrani az ablakon, de a két 139
