Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez
len okokból - Karosát 1896-ban Nagykövesdtől átcsatolták a bodrogszerdahelyi anyakönyvi kerülethez.35 Ez ellen a képviselőtestület tiltakozott, mivel a karosai lakosok számára ez az intézkedés sok felesleges fáradtságot jelentett cgy-egy születés, esküvő vagy haláleset alkalmával. A tiltakozásnak csak 1900. október 9-én lett foganatja, amikor is a 93827. számú belügyminisztériumi rendelet visszacsatolja Karcsát a nagykövesdi anyakönyvi kerülethez. Az 1897. évi rossz termés, a hatóságok szigora (pl. az adóbehajtás terén) olyan feszült helyzetet teremtett, hogy amikor fellángolt ezen a vidéken is a Várkonyi István szervezte agrárszocialista mozgalom, a falu lakossága egy emberként csatlakozott hozzá. Meg is alakult a „Független Szociálista Párt” 196 taggal. Felleltározták a nagybirtok tanyáinak gazdasági felszerelését, és megkezdték a földosztás előkészítését. A hatóságok csak két század idevezényelt katonával tudták a mozgalmat elfojtani. Az 1898-as megmozdulásnak nem sok haszna volt. Annyi mégis került, hogy gondolkodásra késztette a vármegye urait és a földesurakat, hogy valamennyire csökkentsék a parasztság terheit. Az adót csökkentették, a napszámot az eddigi 1 koronáról kettőre emelték. 1908-ban a közigazgatási beosztás újra megváltozik. Kiskövesd székhellyel új körjegyzőség alakult, melyhez Kiskövesd, Karcsa és Karos község tartozott. A körjegyző Lukács Béla, a segédjegyző Peller Lajos lett.36 Az új körjegyzőség munkája jól indult Karcsa szempontjából. Még 1907-ben a báró Sennyeyek által adományozott telken iskolaépítés kezdődött, amely állami iskolaként épült, s az addig már áló egyházi középületeken kívül az első, állam által emelt épület lett. Ugyanakkor a Sennyeyek (mind a pácini bárók, mind pedig a becskedi grófok) parcellázásra átadtak a falunak, illetve a körjegyzőségnek a fáut körülvevő területből egy jelentős területet. Akkor került parcellázásra a grófi területből a má Ságvári utca, a Gátszög, a Szőlőhomok; a báró birtokából pedig a má Telek és Őré. A parcellázást a körjegyzőség vezetője bonyolította le olyan ügyesen, hogy magának és még néhány vezetőnek ingyen jutott házhely. A csáás kipattant, de mégsem lett belőle ügy, mert benne volt a képviselő-testület tagjai közül jónéhány oly módon is, hogy a mérésnél az ő területük jelentős mennyiséggel nagyobb lett. A parcellázás nem volt ingyenes, ennek ellenére aki csak tehette, vásárolt, a súlyos bankterheket is magára vállalva, mert csak így tudott a zsúfolt lakásviszonyokká rendelkező „ócskafaluból” megszabadulni, hiszen eddig ott nagycsaládi közösségben sok helyen három nemzedék is élt egy lakásban. A parcellázás körüli botrány elsimult, és nemsokára felépültek a házak is. Igaz, hogy kölcsönnel, de most már sajátjukként. Ekkor épített házat itt magának Lukács Béla körjegyző is, és 1910-től innen járt be kiskövesdi hivatalába saját fogatává. 1914. február 20-án a Községi Képviselőtestület ülésén több fontos ügyet tárgyaltak. Ezek közül figyelmet érdemel az, hogy az előző évben megkezdték egy közkút fúratását, de a kút elkészülte után megállapították, hogy a benne lelt víz emberi fogyasztásra alkámatlan. Ezért határozatban kötelezték a kútfúró mestert, hogy a kutat javítsa meg vagy fúrjon olyat, amelyben használható víz van. Ugyanígy több felszólalás elhangzott az utcák lehetetlen állapota miatt. A falunak egyetlen kövezett utcája sincs, és a földutakon esős, csapadékos időben lehetetlen közlekedni. A képviselő-testület a végén utasítja a jegyzőt, hogy a község áltá befizetett vármegyei út- és pótadóból kéijen az útépítéshez álami támogatást. 128
