Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Bogár Károly: A miskolci csata és jelentősége a Tanácsköztársaság harcaiban

világ előharcosai, akikre történelmi feladat hárult” — írta a Miskolci Napló.29 A miskolci győzelem világosan megmutatta, hogy milyen óriási erők és lehetőségek rejlenek a szocia­lista társadalmi rendszerben, a felszabadult, hazáját védő munkásosztályban. A miskolci proletariátus 1919-ben méltó örökösének bizonyult a város 1848-as forradalmi hagyomá­nyainak, amikor Szemere Bertalan itt szervezte meg az önkéntes nemzetőrökből a felső­tiszai hadsereget.30 A Vörös Hadsereg északi előnyomulása jelentősen javított az ország gazdasági hely­zetén, az ipar anyagellátásán, a hadsereg ellátásán. Erről összefoglalót közölt a Vörös Újság „Győzelmeink ipari jelentősége” címmel. Diósgyőr és Ózd visszafoglalása, az üze­mek normális munkamenete pótolta a hiányokat, hogy csak egy adatot említsünk: az innen kikerülő profilvasak segítségével újra megkezdhettük a hídszerkezetek gyártását. A Miskolc környéki bányák visszavétele javította a szénellátást. A diósgyőri gyárnak jelen­tős szerepe volt a Vörös Hadsereg lövedékszükségletének kielégítésében.31 Politikai hatását elsősorban abban látjuk, hogy a város visszafoglalása — a megye felszabadításával együtt járva — lehetővé tette a proletárhatalom szerveinek újjáépítését, az ellenforradalom erői elleni harcot. Ehhez nagy segítséget nyújtott a III. hadtest pa­rancsnokságának forradalmi törvényszéke. A felszabadított Miskolcon az 1. hadosztály politikai megbízottja, Dómján Béla lett a városparancsnok, akinek vezetésével a felszaba­dulás első perceiben megindult a munkásezredek szervezése, a Vörös Hadseregbe való toborzás, a proletárhatalom védelme. A városparancsnokság a Kossuth utca 5. szám alatt székelt. A sorozások május végén a Lenin laktanyában (volt Szepessy laktanya) és a Marx laktanyában (volt József laktanya, Serház utca) folytak a 10. pótzászlóaljnál.32 Miskolcra a Forradalmi Kormányzótanács Hirossik Jánost küldi kormánybiztosnak, aki erős kézzel tisztogat a megyében. A Forradalmi Törvényszék megérttette mindenkivel, hogy a Tanácsköztársaság nem hagyja kemény megtorlás nélkül az átmeneti imperialista uralom alatt ellene és a tanács­hatalom hívei ellen elkövetett ellenforradalmi bűncselekményeket. A III. hadtest forra­dalmi törvényszéke többek között elítélte Melczer László földbirtokost, a Vörös Hadsereg ellen elkövetett bűntett miatt 15 évi fegyházra. Kachelmann Ernő volt tüzérfőhadnagyot, az edelényi Vörös Őrség már korábban leváltott parancsnokát, aki átállt az imperialista csapatokhoz, s mint tüzértiszt részt vett az ellenséges ütegeknek a Vörös Hadsereg elleni irányításban, majd Edelény elfoglalása után a kommunisták letartóztatásának elősegíté­sében — a forradalmi törvényszék golyó általi halálra ítélte. Tüllő Simon és Bildár Deme­ter volt vörösőröket pedig kémkedés kísérlete miatt 20—20 évi fegyházra ítélte. A felsza­badított Miskolcról a csehekkel szökött volt köztisztviselők, kereskedők, földbirtokosok vagyonát elkobozta.33 A Vörös Hadsereg miskolci harcai, győzelmes északi hadjárata hervadhatatlan dicső­sége a magyar proletariátusnak, amely bátran szembenézett az imperialista túlerővel. Május végén már 250 km-es arcvonalon indult meg a Vörös Hadsereg támadása. Június 10-ig elfoglalták Losoncot, Kassát, Eperjest, Bártfát, internacionalista segítséget nyújtva a csehszlovák népnek a Szlovák Tanácsköztársaság létrehozásához. A győzelmes miskolci csata kiindulópontját képezi a Magyar Vörös Hadsereg forradalmi offenzívájának és ezen keresztül hozzájárult a fiatal szovjet állam fennmaradásához is. A Magyar Tanácsköztár­saság fennmaradása — tudjuk — nem a magyar Vörös Hadsereg hősiességén, áldozatkész-) ségén múlott, hanem a nemzetközi reakció túlereje és a belső árulás döntötte meg. *** *** 206

Next

/
Oldalképek
Tartalom