Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Kállay István: Kossuth ügyvédi évei Zemplén megyében, 1824-1832

A tanúvallatásról el kell mondanunk, hogy az előző vallatást ítélet nélkül, sőt peren kívül a szolgabíró és a kiküldött emberek végezték. Ezt követte a vallató paran­csolat: „ .. . a törvény rendével tudakozva, tudd meg a való és teljes igazságot, és az ekképen kihallhatott vallásokról, a tanuk neveiről és az egész eljárás rendjéről hiteles tanusitó levelet a fentnevezett folyamodónak, ha kivánja, saját pecséted és aláírásod alatt (vagy hü bejelentésedre a szokott megyei pecsét alatt) kiadatni akarnak, és kiadatni rendeljük; a közigazság úgy kívánván, másképpen nem teendesz”. Ezt a parancsot véve a bíró vagy a hites jegyző az eljárást a parancs értelmében teljesítette. A lakókat saját lakóhelyeiken felkereste vagy saját szállására hívatta őket. Felszólította őket a parancs felmutatásával és magyarázatával, hogy a törvény rendje szerint ne vonakodjanak meg­esküdni és vallani. Végül az eljáró bíró az egész eljárásról jelentést és tanúlevelet készített. Ebben feltüntette: kinek a részére, mikor, hol, miként tette a vallatást, milyen kérdéseket tett fel és arra pontonként hogyan válaszoltak. A jelentést pecsétjével és aláírásával erősí­tette meg.* A 6. sz. irat érdekessége, hogy az elkövetett hatalmaskodás 1824 májusában történt, az alispán idézőlevele 1828 karácsony havában kelt. Az időközben eltelt 4 és fél év alatt nyilván Kossuth számos ügyvédi ténykedést végzett. Ezeknek azonban nincsen nyoma, de a hosszú üresjáratból biztosan következtethetünk rá. Az idézőlevélben utalás történik arra, hogy a panaszos időközben polgári repositionalis pert nyert Törökkel szemben. A 11. sz. iratban foglalt perérték rendkívül magas, 1000 Ft-on felüli, pedig a szolga­bíró a megyei statutum szerint csak 27 Ft-ig vezethetett rövid pert. A rövid per azt jelentette, hogy azokat egy nyolcadon belül be kellett fejezni. Később a különbség a perorvoslatok szempontjából állott fen. A hosszú perben ugyanis több (négy) perorvoslat (contradictio, inhibitio, prohibito és repulsio) volt.9 A 7—13. sz. irat Kossuth és ügyvédi irodája nagyszámú ügyére utal. Foglalkozott többek között Bacskó helységnek a Szerdahelyi-Schmidegg család elleni úrbéri perével, a kassai káptalan contra gróf Török-üggyel. Igen figyelemreméltóak az ügyvédi teendőkről készült összefoglalók, amelyekben a 14. sz. irat is szerepel az 1830. húsvéti terminusra felvett perek között (Kossuth contra Füzesséry). A kért kiküldetés célja valószínűleg az admonitio (megintés) foganatosítása. Az admonitiót — az alispán megbízására — a szolga­bíró egy esküdttel végezte. Az eljárás szerint a felperes kérelmére az alispán egy megbízó- levelet adott. A szolgabíró az admonitiót egy litterae admonitoriae szerkesztésével, írásban hajtotta végre.10 A per folyamán igen fontos volt a felperes szempontjából, hogy az alperes az idézőlevél (15. sz. irat) felmutatásával kapcsolatban ne hivatkozhassék hibákra. Ezért a felperes az idézést végző hivatalos személyektől bizonyságlevelet kért. Ezt a felperes a per kezdetén felmutatta a bíróság előtt. A bizonyságlevelet írhatták az idézőlevél másának hátlapjára, vagy külön. A bizonyságlevél tartalmazta annak a bírónak a nevét, aki az idézőlevelet kiadta, valamint a megjelenésre kitűzött időpontot, a felperes és az alperes nevét. Legfontosabb része az idézőlevél kézbesítési helyének, idejének és módjának a megjelölése. Kossuth ezt az ügyet eredményesen képviselte: „ . . . a Felperes a maga keresetét tökéletesen bé is bizonyította ...” 11 A 16. sz. irat Kossuth ügyvédi irodájából származik. Kiemelkedő belőle a következő mondat: „A per, hogy a szegénységtől nem kereshetem, legalóra van téve”. A 17. sz. irat hasonló ténymegállapítás és perenkívüli egyezségi kísérlet, mint fentebb Szentgyörgyi Borbála hagyatéki ügyében (2. sz. irat). Ugyancsak eddig ismeretlen eljárási cselekmény, hogy ahányszor a bíróság vezető­jének a személyében változás állott be, mindig újabb keresetlevélben kellett kérni az igazság kiszolgáltatását. Erről sem Frank, sem Torday nem tesz említést. Jelen eset­

Next

/
Oldalképek
Tartalom