Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Kállay István: Kossuth ügyvédi évei Zemplén megyében, 1824-1832
KOSSUTH ÜGYVÉDI ÉVEI ZEMPLÉN MEGYÉBEN, 1824-1832 KÁLLAY ISTVÁN Kossuth Lajos eperjesi és sárospataki tanulmányai, majd két évi ügyvédi gyakorlat után ügyvédi vizsgát és esküt tett. Ügyvédi diplomája 1823. szeptember 26-án kelt. Oklevelét 1824. október 9-én1 hirdették ki Zemplén megye közgyűlésén. A következő nyolc év ügyvédi munkával és megyei közéleti szerepléssel telt el. Kezdetben atyjával közös ügyvédi irodát tartott fenn, majd önállósult. Ügyvédként elsősorban polgári ügyekkel foglalkozott. A táblabírói címet 1827. május 4-én kapta meg. Ebben a minőségében vett részt büntető ügyek tárgyalásában is. Ügyvédi működésének kutatását az Országos Ügyvédi Tanács kezdeményezte, pártfogolta és 1978-ban közzétette. Munkámban egyrészt erre a kiadványra támaszkodom, másrészt azokat a Kossuthtól vagy ügyvédi irodájától származó iratokat közlöm, amelyek a fent említett kötetben nem kaphattak helyet. Kossuth legelső ügyvédi ténykedései közé sorolhatjuk azt az 1824 után kelt, feltehetően általa fogalmazott beadványt, amely a még atyja által 1814-ben kezdett zálogos perre vonatkozott (1. sz. irat). Kossuth semmi feltűnőt nem látott abban, hogy a „zálogos per” több mint egy évtizede volt folyamatban és atyja halála után a fiú folytatta a pert. Ez összefügg azzal, hogy a feudális kori polgári peres eljárást a perhúzás jellemezte. Ennek oka azonban nem a bíróság, mivel a bíróságoktól függő percselekmények (idézés, végrehajtás) foganatosítása a kezdetleges közlekedési viszonyok mellett is sokszor meglepő gyorsasággal történtek, hanem a perorvoslatok hosszú sora, amely csaknem minden helyzetben biztosított kifogást. Ehhez járult még, hogy az ügyvezetés terén a bírónak jóformán semmi aktív szerepe sem volt, hanem némán szemlélte a két peres fél küzdelmét. Közbevetett ítéleteiben csupán a felek által felhozott kifogások, kívánalmak felett határozott, esetleg perhalasztást mondott ki, de a tárgyalás menetének nem szabott irányt. Mivel írásbeli eljárásról van szó, nem ügyelhetett arra, hogy a felek a tárgy mellett maradjanak, így sokszor olyan kifogások, amelyek nyilvánvalóan tarthatatlanok, hosszú oldalakon és határidőkön keresztül szerepelnek, amíg a bíró kimondhatta az elutasító ítéletet. így nem csodálkozhatunk azon, hogy a fenti „zálogos per” 10 év után még mindig folyt. Az idézés a keresetlevél másának a kézbesítésével történt. Ezt a szolgabíró vagy az alispán adta ki. Az idézőlevél tartalmazta annak a nevét, akinek érdekében az idézés történt, az idéző bíró nevét, az idézett nevét és az ügyet, amelyben az idézés történt. Lényeges a napnak és a helynek a megjelölése, ahová az idézés szólt. Az idézőlevelet a dátum zárta be. Az idézés kötelezte az alperest, a felperest és a bírót a megjelölt helyen és időben való megjelenésre. Az idézéssel beállt a perfüggőség, vagyis a pertárgyon nem lehetett változtatni. Az idézéssel megszakadt az elbirtoklás és az elévülés.2 A szolgabíróhoz címzett kereseti kérelem („méltóztasson a Tekintetes Szolgabiró Ur nékem foganatos igazságot szolgáltatni”) a szolgabírói igazságszolgáltatásra utal. A szolgabíró a megyei igazságszolgáltatás fontos közege volt. Funkcióit egy esküdttel együtt végezte; ketten tettek ki egy törvénykezési személyt. Az igazságszolgáltatással 77
