Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között
Hegyalja körzetébe több száz éven keresztül folyt nem magyar anyanyelvűek szervezett betelepítése és spontán betelepülése. így a magyar falvak mellett többféle nemzetiségi falvak, nemzetiségi falurészek keletkeztek. A középkori vallon telepítéseknek csak emléke maradt meg Olaszliszka és Bodrog- olaszi nevében, s a pataki habánok etnikai beolvadása is befejeződött 1680—1710 között.5 1 Németek52 népesítették be Hercegkutat (Trautsonfalvát), Károlyfalvát, Rátkát, Újpatakot (korábban Józseffalva, ma Sárospatak része), Simát és Hosszulázt (ma Széphalom része). A múlt század elején jelentős számban éltek még németek Tállyán és Abaúj- szántón is. A másik két jelentős nemzetiséggel — a szlovákokkal és a kárpátukránokkal — némileg bonyolultabb a helyzet. Már a múlt század vége felé sok — a század elején még kárpátukránnak (ruszinnak, orosznak) leírt — községről tartották azt, hogy szlovák alapítású és lakosságú.53 Fényes Elek szerint kárpátukrán (szóhasználata szerint orosz) lakosságú: Komlóska, Mogyoróska, Baskó és Filkeháza, a magyarokkal szemben többségben vannak Rudabányácskán, s kisebbségben jónéhány településben. (Ezek Végardó, Bekecs, Abaújszántó, Dámóc, Mikóháza és Mátyásháza.) A múlt század első harmadában szlovák népességű volt Háromhuta, Hollóháza és Kishuta, szlovák többségű Nagyhuta és Vágáshuta, magyar többségű pedig Füzér. Hornyánszky Kisbányácskát (ma Széphalom) is szlovák falunak tüntette fel, s Alsó- és Felsőregmecnél a magyarok mellett kárpátukránokról is írt. Mind Hornyánszky, mind Fényes Elek vegyes — magyar-szlovák—kárpátukrán — lakosságú településnek mutatták ki Sátoraljaújhelyt és Vitányi. A második világháború után Magyarország és Csehszlovákia között népességcserére került sor, s ennek kapcsán jó néhány zempléni település népességszáma lecsökkent (7. táblázat). A népességcsere után az 1949-es népszámlálás alkalmával Borsod-Abaúj- Zemplén megye területén mindössze 548 szlovák nemzetiségű lakost írtak össze. A Csehszlovákiába történő kivándorlás — érdekes módon — a kárpátukrán lakosságú falvakat is érintette. 7. táblázat Néhány zempléni község népességszám-változása 1941-1949 között Település Nemzetiségi lakos (+ = szlovák 0 = kárpátukrán) összes népesség Népességszám-változás 1941-1949 között 1941 1941 1949 szám % Háromhuta 158+ 934 364-570-61,0 Kishuta 267+ 386 397 11 2,8 Komlóska 148° 964 739-225-23,3 Nagyhuta 99+ 299 268- 31-10,3 Rudabányácska 8° 920 765-155-16,8 Vágáshuta 417+ 434 283-151-34,7 Forrás: Jegyzetek 45/b és 49. A háborús veszteségek és kitelepülések révén erősen sújtott Hegyaljával és Zempléni-hegységgel szemben a Bodrogköz és Taktaköz vidékén a negyvenes években is volt 56
