Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között
16,6%-kal), Pálházának (27,1, ületve 6,8%-kal), Kishutának (26,3, illetve 11,8%-kal), Széphalomnak (20,3, illetve 11,6%-kal) stb. Ugyanezt mondhatjuk el Tokaj-Hegy aljáról is, ahol a vizsgált időszakban mindössze négy, illetve hét településben csökkent a lakosságszám. Ezek között Sátoraljaújhely vesztesége egyedül többszöröse az összes többi település veszteségének. A város lakosságának tényleges fogyása 2731 (—12,9%), illetve 583 (—3,1%) fő volt. 14. ábra Tokaj-Hegyalja népességének növekedése azért is igen érdekes, mert a világháború után a tokaji bor belföldi piaca beszűkült, s exportlehetőségei sem alakultak kedvezően. A húszas-harmincas években a Bodrogközben volt a legnagyobb a természetes szaporodás értéke, aránya az országos értéket jóval meghaladta. Az el- és kivándorlás alacsony szintje miatt (Dámóc és Kisrozvágy kivételével) így minden településben nagy volt a tényleges szaporodás (Tiszakarádon például 37,7, illetve 17,0%). A járási székhellyé előlépett Riese az átlagnál is nagyobb ütemben nőtt (32,1, illetve 28,5%-kal). Érdekesen, az előző tájaktól eltérően alakult a Taktaköz és a Harangod népmozgalma a két világháború között. A húszas évek — igen jelentős — természetes szaporodása itt is a községekben maradt (Alsódobsza és Megyaszó képeznek csak kivételt). A harmincas években viszont csak a kitűnő közlekedés-földrajzi helyzetben levő Tiszalúc, Tak- taszada és Taktaharkány növelte jelentősen népességszámát. A többi községben, a nagy vándorlási veszteség miatt, számottevő csökkenés következett be. 53