Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között
A Hegyközben Széphalom az egyetlen település, ahol nagymértékben (66%-kal) nőtt a lakosság. Itt jelentős számú kőműves települt le, akiket a gyors ütemben csino- sodó-gazdagodó megyeszékhely - Sátoraljaújhely - vonzott ide. A Hegyköz legtöbb településének a népessége ebben az évtizedben is erősen fogyott. A népességfogyásban itt a nyolcvanas évek közepétől már egyre nagyobb szerepet kapott a kivándorlás. Az Amerikába irányuló kivándorlás a felvidéki megyékből indult el. Sáros vármegyéből már az 1870-es évek elején megindult a tengerentúli kivándolás,2 4 majd innen tovább terjedt Szepes vármegyébe, ahol az Amerikába való kivándorlás a nyolvanas években különösen nagy arányokat öltött.25 Akivándorlási hullám Abaúj—Torna vármegyében ért a magyar nyelvterületre, s 1877—1880 között különösen a csereháti, a gönci és a füzéri járásokat érintette.26 A Hegyköz falvai főleg a két utóbbihoz tartoztak. A nyolcvanas években azonban a kivándorlási láz az ország területének viszonylag kis részét érintette, s számarányaiban is messze elmaradt a későbbi értékektől: 1880—1885 között például évente átlagosan még csak 12 422 fő vándorolt ki Magyarországról Amerikába.2 7 Az évtized második felében természetesen ennél már jóval nagyobb értékek jelentkeznek, s méginkább elmondható ez a XIX. század utolsó, s a XX. század első évtizedéről. A világháború kirobbanásáig terjedő időszak legfigyelemreméltóbb demográfiai eseménye kétséget kizáróan az Amerikába irányuló kivándorlás. A demogfáriai hullám hatására Magyarország népességszáma — a kivándorlás ellenére is — jelentősen emelkedett: 1890—1900 között 13,2%-kal, 1900—1910 között 11,1%-kal.28 Tokaj-Hegyalja térségében az 1900-as és az 1910-es népszámlálás egymástól eltérő demográfiai tendenciákat érzékelt.29 AXIX. század utolsó évtizedében a Hegyközt kivéve alig találunk néhány települést, ahol fogyott volna a népesség száma (10. ábra). Ez azért is igen érdekes, mert a filoxéravész Hegyalját legfontosabb gazdasági értékétől, a szőlőtől fosztotta meg. Amennyiben a szőlők kipusztulását követően volt is Hegyaljáról elvándorlás, úgy a szőlőtelepítés jelentős tömegeket vonzott a térségbe, s ezzel hosszú idő után először ismét nagy és általános (16,49%-os) népességnövekedést figyelhetünk meg a borvidéken. Az átlagnál nagyobb volt Bodrogolaszi (46,1%), Bekecs (47,2%), Bodrog- keresztúr (36,7%), Mezőzombor (35,6%), Szerencs (21,3%) és Sárospatak (22,8%) népességfejlődése. Sátoraljaújhely jelentős igazgatási, közlekedési és kereskedelmi központtá vált, ipari szerepköre is bővült. Ennek megfelelően 1890—1900 között a város lakossága is 3695 fővel (28,3%-kal) gyarapodott. A Taktaköz és a Bodrogköz településeinek népességfejlődése a múlt század utolsó évtizedében is töretlen volt a hatalmas méretű természetes szaporodás, a gazdasági cselédek betelepülése (Prügy, Taktaharkány, Taktaszada, Kenézlő, Viss, Semjén, Karcsa) révén. Ugyanakkor a kivándorlás már a Bodrogköz területén is jelentkezett. A korai szórványos előfordulásokat (Pácin 1870, Riese 1885, Alsó- és Felsőberecki 1886—87, Bodrog - halom 1889) egyre inkább az egész területre kiterjedő kivándorlási hullám váltotta fel. 1890-ben Viss, Kenézlő, Vajdácska, Zemplénagárd, Nagyrozvágy, Láca, Dámóc, 1892-ben Kis- és Nagycigánd, Cséke, 1894-ben Kisrozvágy, 1895-ben Karcsa, 1896-ban Tiszakarád lakói kezdték meg a kivándorlást.30 A kivándorlás, csakúgy mint az agrárproletárok forradalmi megmozdulásai, a századforduló megoldatlan gazdasági és társadalmi viszonyaiból fakadtak. A kortársak döntő többsége helyesen ismerte fel, hogy az egészségtelen birtokmegoszlás és a hazai ipar fejletlensége a közvetlen oka a kivándorlásnak.31 A nagymérvű kivándorlás hatására törvényjavaslatok születtek telepítésről, parcellázásról, de az első világháborúig ezek csupán szerény kezdeményezések maradtak.32 45
