Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Kun László: A szocialista konszolidáció első hetei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1956. november 4-19
realizálása érdekében. A sztrájk ellen fellépő, s a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt támogató megyei munkástanács már nem volt e csoportnak érdekes. A november 4-ét követően kibontakozott „plakátháboru” egyik fő követelése is megyei munkástanács elnökségének szabadonbocsátása volt. November 18. után a jobboldal ejtette Földvárit. Amint a megyei lap hírül adta: „Ezek az elemek még mindig sztrájkra szólítják fel az üzemek, intézmények dolgozóit, munkatársait... Most már a plakátok egy részén az olvasható, hogy a munkások ne higyjenek Földvárinak.”137 November 20-án a Népszabadságban egy glossza jelent meg, „Akik a saját pecsenyéjüket sütögetik” címmel. Szerzője Földvárit mint megrögzött rákosistát marasztalta el: „Vajon indokolt-e, hogy az események hatására a néptől elszakadt Rákosi rendszerben az embertelenséget túlteljesítő vezetők most a ,forradalom’ hőseivé váljanak? Nem lehet megbotránkozás nélkül nézni azokat, akik azelőtt a demokratikus kibontakozás akadályozói voltak és most a népi megmozdulás napjaiban teleszájjal hangoskodnak ... a Borsod megyei pártbizottság volt első titkára, aki közismert a rákosista politika kiszolgálásáról, aki a Petőfi Kör emlékezetes ülésének többezer résztvevőjét reakciós fasisztáknak nevezte, most a .forradalom élére’ áll ... Az októberi forradalom a néptől elszakadt, becstelen vezető klikk ellen irányult. Eredményein akkor őrködünk, ha nem engedünk vezető posztra politikai kaméleonokat, karrieristákat, ha a közéleti szerepléstől eltiltjuk ezeket az embereket.” A Népszabadság glosszája keresztezte a helyi vezetés szándékait, és azon erők alá adott lovat, akik Földvárit jobbról támadták. Kukucska János ezért kapcsolatba lépett a kormány vezetőivel, s információt kért, hogy a pártvezetés álláspontjának tekinthető-e az említett cikk, mert ha igen, akkor le kell váltani Földvárit, ha pedig nem, akkor helyre kell hozni a hibát. A kormány tagjai szintén helytelenítették a Földváriról írottakat. Bonyolította a helyzetet, hogy a cikk megjelenése után Földvári azonnal bejelentette lemondását.138 Az MSZMP megyei szervezőbizottsága megvitatta a fentiek miatt kialakult helyzetet, s mérlegelve, hogy Födvári lemondásának elfogadása a november 19-én körvonalazódott eredményeket feltehetőleg semmivé tenné, bizalmáról biztosította Földvárit, megerősítette a megyei munkástanács élén, s megbízta Kukucska Jánost, hogy válaszoljon a Népszabadságnak. Kukucska válaszglosszájában a szervezőbizottság álláspontjára hivatkozva írta: „Szeretnénk leszögezni, hogy a cikk szerzője — úgy véljük maga a szerkesztőség is — felelőtlenül Ítéli meg Földvári elvtárs tevékenységét, és magatartását .. . Továbbá felhívnánk a figyelmet arra is, hogy a marxista-leninista pártban embereket nemcsak egyes megnyilatkozásai alapján, hanem mindenekelőtt tetteik alapján szokás megítélni. Sha a kérdést erről az oldalról vizsgálná a cikk szerzője, akkor minimumként megkérdezné a Borsod megyei kommunisták véleményét ... Borsod megye kommunistái, munkásai, dolgozó parasztjai és értelmisége becsüli Földvári elvtársat emberségéért, elismeri vezetőnek, és mint kommunistát kész támogatni munkájában.” A megyei pártvezetés tehát megvédte Földvárit a támadásokkal szemben. A Földvári melletti állásfoglalás azonban már ekkor ellentmondásos helyzetet fejezett ki: a pártelnökség Földvárit mint kommunistát védte meg. A negyedik megyei munkástanács állásfoglalása alapján bizonyos kedvező változások kezdtek körvonalazódni a megye politikai helyzetében. Az üzemi munkás- tanácsok kezdeményező lépéseket tettek a termelés feltételeinek újjászervezése érdekében. Természetesen november 19. nem hozott változásokat sem az üzemi munkás- tanácsok összetételében, sem pedig politikai karakterében. Mindössze annyi történt, hogy az egyes üzemi munkástanácsokban a jobb- és szélsőjobboldalt sikerült háttérbe szorítani azoknak a csoportoknak, melyek különböző megfontolásokból a munka folytatása 274
