Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Kun László: A szocialista konszolidáció első hetei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1956. november 4-19
A Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság másik - ugyancsak november 7-i közleménye bejelentette, hogy a kormány leváltotta a megyei munkástanácsot és a miskolci Nemezeti Bizottságot, valamint a Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottságra bízta ideiglenesen a megye és Miskolc vezetését, majd felhívta a megye lakosságát, hogy a további vérontás elkerülése érdekében tartózkódjon a provokációktól, őrizze meg nyugalmát a fegyvereket szolgáltassa be a Rudolf laktanyába, s minden dolgozó kezdje el a munkát.46 A Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság első intézkedései közé tartozott a közigazgatás reorganizálása, a törvényesen megválasztott tanácsok működésének megindítása. November 7-én délelőtt értekezletre hívták össze a járási tanácsok elérhető vezetőit. A tanácskozáson a törvényesen megválasztott tanácsok valamennyi megjelent vezetője elismerte a Kádár-kormányt és megállapodás született a legfontosabb teendőkkel kapcsolatban.47 A tanácskozást követően körlevéllel fordultak valamennyi járási, városi és községi tanácshoz. A körlevélben ,,A Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány felhatalmazása alapján utasítja a helyi tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy munkájukat a fennálló törvények értelmében azonnal kezdjék el és azt folyamatosan végezzék. Tevékenységük során most elsőrendű feladatnak tekintsék: 1. A rend és a nyugalom helyreállítását, a munka haladéktalan megkezdését. 2. Az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésének biztosítását. 3. A fegyverek összeszedését, biztonságos helyen történő őrzését. 4. Segítsék a rendőrség újjászervezését. 5. Biztosítsák a lakosság közellátását.. .”48 Az államhatalmi-közigazgatási szervek helyzete azonban ellentmondásos volt a tekintetben, hogy a tanácsok nem funkcionáltak, a tanácsvezetők nagy részét leváltották — sokukat a községből is kiüldözték - ugyanakkor a járási és községi munkástanácsok kiépített és nagyon is létező testületek voltak. Mindenképpen tisztázni kellett tehát a községi tanácsok és a községi munkástanácsok egymáshoz való viszonyát. November 7-én délelőtt ezért a Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság vezetői értekezletre hívták össze a járási munkástanácsok képviselőit is. Az értekezleten ismertették az egyes járásokban kialakult helyzetet, s a tanácskozáson megjelent valamennyi delegátus - akik a munkástanácsok kisebbségét képviselték — „kinyilvánította véleményét, miszerint elismeri a Kádár féle kormányt.” A Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság álláspontját Koval Pál ismertette a megjelent munkástanácsi képviselők előtt. Létkérdésként hangsúlyozta, hogy minden ipari vállalat kezdje el a termelőmunkát és az iskolákban kezdődjék el a tanítás. A pártszervezetek részére — mondotta a bizottság elnöke — biztosítani kell a zavartalan működéshez szükséges feltételeket, de a pártszervezetek nem fogják ellenőrizni a munkástanácsokat. A tanácsi vezetők eltávolításával kapcsolatban rámutatott, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság „nem helyteleníti, hogy olyan tanácsi és egyéb funkcionáriusokat, akik visszaéltek a nép bizalmával a nép levált, ugyanakkor felhívta a munkás- és paraszttanácsok figyelmét, hogy igen higgadtan és körültekintően járjanak el ebben a kérdésben és csak olyanokat váltsanak le, akik valóban rászolgáltak erre. Jelenleg nem ez a legfontosabb kérdés ...” A tanácsok működésének beindítását jelentősen elősegítette az az állásfoglalás, mely szerint a munkástanácsokban végzett munkáért nem jár díjazás. Ez ugyanis a területi — főként a járási — munkás- tanácsokban hangadó értelmiségi-alkalmazotti csoportok pozícióéhsége alól húzta ki a talajt. Koval Pál a következőkben fogalmazta meg a tanácskozáson a Forradalmi Munkás- Paraszt Bizottság alapkoncepcióját: „A jelen helyzetben világosan kell látni, hogy a kormány intézkedéseinek végrehajtása vagy végre nem hajtása azt jelenti, hogy a népi 249
