Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Bársony István: Adalékok a Szabolcs megyéből Abaúj, Borsod és Zemplén megyékbe irányuló jobbágymigráció kérdéséhez a XVIII. század első évtizedeiből

tani a jobbágyköltözések, szökések folyamatát: akit a faluja határán kívül fogtak el, azt vasra verve a megyei tömlöcbe vetették. Alsó-Fehér megye 1727. évi statútuma a vigyázatlan falusi bírákat és strázsákat tömlöcöztetéssel fenyegeti, ugyanakkor a szökött jobbágy marháinak felét azoknak ígéri, akik azt elfogják. Az 1727. április 5-én kelt Zólyom megyei statutum az adózó jobbágyok eiszökését oly módon igyekszik megakadályozni, hogy az egyes helységeket kollektive teszi felelőssé a megszökött jobbágyért, s az ilyenkor fizetendő összeget minden szökött jobbágy után 40 forintban állapítja meg. Ugocsai (1733) rendelkezés szerint, amely falvak bírói és lakosai valakit közülük észrevesznek, hogy elszökni szándékszik s erről nem adnak hírt, azokat tömlöcbe kell vetni, s meg kell velük fizettetni az elszökött portióját is.18

Ekkor sok vonatkozásban tipikusnak nevezhető Heves megye álláspontja a jobbágy- migrációval kapcsolatban. Az 1730-as évek elejéig zömmel ide települnek, szöknek a közelebbi, távolabbi területek jobbágyai, míg ettől kezdve innen is tovább akarnak költözni. Békésből a már említett összeírások tanúsága szerint 118, 1702 és 1720 között Szabolcsból 170, 1724 és 1735 között újabb 120 család lel új otthonra Hevesben. Heves és Szabolcs között 1721-ben meg is romlik a helyzet, Szabolcs katonai fellépéssel fenyegetőzik. 1729-ben az országgyűlésen tesz — eredménytelenül — panaszt Szabolcs Heves ellen. Nem volt azonban sokkal jobb a viszony Heves és Hont, valamint Heves és Gömör megyék között sem. A 30-as évek elejétől változván a helyzet, Heves is szigorú rendszabályokkal igyekszik megkötni lakóit letelepedési helyükön.19

Szabolcs természetesen nemcsak más megyével szembeni eljárással igyekezett adófizetőit megtartani, hanem határain belüli határozott fellépéssel is. 1718-ban eltiltják az olyan helységek lakóinak a megyéből való kiköltözését, amelyek taksát fizetnek! Ebben az évben összeírást készíttetnek, amelyben az 1698 és 1718 között elszökött jobbágyok neveit tüntetik fel sok egyéb adattal együtt. Hasonlóképpen járnak el 1720-ban, 1723-ban pedig bizottságot küldtek ki annak megvizsgálására, hogy hány jobbágy szökött el a megyéből 1720 és 1723 között. A bizottság kérdései az alábbiak voltak: 1/. Tudja-e bizonyosan a tanú, tekintetes nemes Szabolcs vármegyének . . . helységéből 1720-tól mostanáig hány lakos és adófizető ember szökött el? 2/. Azok micsoda sorsú emberek valának, taksások-e, naposjobbágy ok-e, zálogosok-e, avagy örökösök? Vagy ha más szabad emberek? És ha volt földesuruk, avagy ki földjén laktanak? Nevezet szerint pedig kinek hívják őket? 3/. Az olyan szökött lakosnak subhospese-e, azaz fia, avagy akárminemő egy kenyéren levő dologtehető attyafia hány? Ökre, tehene, lova, harmadfű avagy meddő marhája, juha, sertése hány vala? Egyszóval micsoda jószága volt, az mellyekkel elment? 4/. iMciyik esztendőben ment el? Hova? Micsoda nevezetű helységbe? Melyik nemes vármegyébe, avagy királyi városba? Avagy micsoda districtusba? Nevét nem változtatta-e el ott, ahol most lakik? Ha pedig elváltoztatta, kinek nevezteti magát? 2 0

Ezek az összeírások a forrásaink a címben foglaltak megfelelő dokumentálásához. Mielőtt azonban erre sort kerítenénk röviden vázolni szeretnénk annak a területnek a helyzetét, ahová a Szabolcsból kiinduló jobbágymigráció — többek között — irányult: Abaúj, Borsod és Zemplén megyékét.

E megyék életében a legalább viszonylagos stabilizálódás kezdetét csak 1711-től számíthatjuk. Az ország három részre szakadásának idején, különösen a Habsburg-ellenes függetlenségi harcok hosszú évtizedeiben e vidék a közvetlen érintkezés egyik területe volt a szemben álló felek között. Itt keresztülvonult erdélyi és császári sereg; a déli peremvidéken rendszeres látogató volt a török; antifeudális megmozdulások sarjadtak e tájon; a kurucmozgalmak és a Rákóczi-szabadságharc pedig mintegy lezárták a nehéz idők, a megpróbáltatások korát. Érzékeny volt e táj politikailag és gazdaságilag egyaránt. A háborús mozgalmak pusztításainak pontos felmérését különböző típusú forrásanyagok alap22